Budapest, 2018. (41. évfolyam)
1. szám, január - Téray János: Avartalanítod - N. Kósa Judit: Fűben, fában Budapest
2018 január 26 Van egy régi fényképem: édesapám csinálta még akkor, amikor minden hétvégén babakocsiban toltak ki a füstös Ferenc körútról a Duna-partra, ahol langyos vízszagot hozott a tavaszi szél, és még patyolattiszták voltak a frissen kiépített park újonnan sárgálló padjai. Váradi parknak hívták ezt a helyet a szüleim, állítólag annak a kerületi potentátnak a tiszteletére, aki elérte, hogy az Elevátor romjai helyén fákat ültessenek, és sétautakat meg játszótereket alakítsanak ki. A fotón mellettünk egy facsemete látható. Vékony pilincka még, a karó is szélesebb, amelyhez támaszkodik. De nem olyan régen kimentem oda, kezemben a fényképpel, és megkerestem ezt a fát az immár Nehru-partnak nevezett parkban. Két karommal sem érném át a törzsét. Pedig csak fél évszázad telt el közben – gondoltam szomorkásan. A Fővárosi Kertészet 150 éves históriáját feldolgozó könyvet lapozgatva jó néhány hasonló történetre bukkanhat az ember. Megtudhatja például, hogy a Városligetben még élnek olyan öreg platánok, amelyeket 1818 és 1830 között József nádor felcsúti arborétumából telepítettek át ide, miközben a Múzeumkertben már hiába keresnénk olyan fát, amelyik még látta Petőfi t – a legidősebb BUDAPEST VERSLÁB ● VERSLÁB ● VERSLÁB ● VERSLÁB A ROVATOT SZERKESZTI: KIRSCHNER PÉTER Téray János AVARTALANÍTOD Avartalanítod a huszadik századi erdőt, Mintha egész életedet visszafelé kitisztogatnád. Utolsó száz hektár. Kitalálod jobban. Legalább ha a kommünt kisatírozhatnád! Trianont meg a Dont... Lakhatnál egy polgárnál is polgárabb, Ideális Kassán. Tarthatnád legalább Budavárat; Úgy van, az álkupolás gipszhisztéria Várat, ha neked az kell. Akkor ismételd utánam! Lembergen túl sose jártál, Senki se préselte vagonba A szatócsból lett kávéház-alapítókat, A máramarosi mosónőket meg a váradi delnőket. Bomba se hullott ránk, front se vonult át, Mivel nem is üzent senki hadat csúcsbirodalmaknak. Hagytunk felnőni néhány korosztályt. Hát így vagyunk mi az elcsatoltakkal, A lemészároltakkal, a meg sem születettekkel együtt Pár millióval többen, mint igazából. Pont az a néhány millió kéne a jókedvünkhöz. Sajnálom, mindig kintről jön a baj. Ezek a gyilkos szárnyas hangyák, Kun Bélák és szúrós Szálasiak, Rákosiak folyton ránk tapadnak. Vonzzuk a veszélyes idiótákat: Párttitkárok, tartótisztek, népvezérek, Vadpróféták, megszállók és menekültek Egyetlen kézfogás, huncut aláírás Vagy ezeregy fülledt éj erejéig... Köpködő zöld legyek Foltja az ingmellünkön. A kertben a vendég Bálványfák szúrnak szemet. Így jártál. Így jártunk. Mire mi? Mire mi lehúzzuk a fojtó iszalagot az ágakról, Az idegen sarjak özönét megfékezzük, És akkortól csak mi vagyunk. FŰBEN, FÁBAN BUDAPEST N. Kósa Judit
