Budapest, 2018. (41. évfolyam)
7. szám, július - Gyárfás Endre: Vérmező - Frida Kahlo - Az én Afrikám – Egy kecskeméti önkéntes orvos képei
BUDAPEST 2018 / 07 28 Az én Afrikám – Egy kecskeméti önkéntes orvos képei Jakkel Anna fotókiállítása a Természettudományi Múzeumban Magyar Természettudományi Múzeum • 2018. augusztus 20-ig ¤ Az álmok megvalósulnak! A fiatalkori tervek feledésbe merültek a munka, gyerekek, szakvizsgák mellett. 56 évesen jött a lehetőség, amikor az Afrikai Magyar Egyesület önkéntes orvosokat keresett egy kongói menekülttáborba. Eljött az én időm! Azóta hatszor jártam önkéntes orvosként Afrikában. Minden elképzelést felülmúlt a munka és a ránk váró beteg emberek hatalmas tömege. A sokkos állapot azonban hamar elmúlt, és előkerült a fotózás, mivel úgy éreztem meg kell mutatni a világnak, milyen sok segítségre váró ember és mégis mennyi szépség, szívmelengető élmény várja a kiutazót. Fotóimon a mesés tájak helyett a gyógyítás nehézségei, a természettel a létfenntartásért vívott napi küzdelem jelennek meg. A közösségek boldogsága, a barátságos emberek, a gyerekek mosolya. Célom, a borzalmak helyett az élhető Afrika bemutatása, mindez az Afrikai Magyar Társaság támogatásával. Gyárfás Endre Vérmező Szerelemmező ez, gyönyörmező, csalódásmező, megbánásmező, földbe ásott fattyú mezeje, maguk veszejtő menyecskék mezeje. Azt mondjátok, temető? Ha van temető egyáltalán, az nem holmi földdarab, nem parcella, nem katakomba, nem úrnák rendezett glédája. Az emlékezet a temető, agysejtjeink milliója, génjeink milliárdja. Akit nem őriz meg, az el sincs temetve, az kárhozott lélekként bolyong felvilág és alvilág között, elfújhatja akár egy szellőcske is, nyoma vész, semmivé válik, mintha nem is lett volna. Csakis a maga nemzésének illetve fogantatásának emlékét őrizheti mindenki, ha őrizni képes egyáltalán. A másokét legföljebb elképzelheti. Nem temető ez a budai rét, dehogy is temető! Még akkor sem az, ha mélyében csontok százezrei porladnak. A talaj, amelyben gyökerek erednek meg, a humusz, amelyben magok, gumók, hagymák csíráznak, az iszap, amelyben mikróbák osztódnak, már hogy is lehetne a halál tárháza?! A vér talán a halál szimbóluma? Ugyan! A vér megalvad, elszivárog, felszárad. A holtak már nem véreznek. Csupán az vérzik, ami él. É l e t m e z ő. Frida Kahlo Remekművek a mexikóvárosi Museo Dolores Olmedóból Magyar Nemzeti Galéria • 2018. november 4-ig ¤A 20. század egyik legmeghatározóbb női művésze, a napjainkra ikonikussá vált Frida Kahlo műveiből nyitott tárlatot a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria. A kiállítás régi adósságot törleszt, hiszen a közönség már nagyon régóta várja a csak sok évvel a halála után világhírűvé vált, ám azóta is töretlen népszerűségnek örvendő mexikói művész magyarországi bemutatkozását. A Magyar Nemzeti Galéria négy hónapra ad otthont a világ legjelentősebb Frida Kahlo-gyűjteményével rendelkező mexikói múzeum, a mexikóvárosi Museo Dolores Olmedo remekműveire épülő, az életmű egészét átfogó tárlatnak. A fiatalkorában súlyos buszbalesetet túlélő, élete során számtalan betegséggel küzdő és emiatt néha hetekre, hónapokra ágyhoz láncolt művész ecsetjével a magánya ellen is harcolt. A válogatás betekintést enged a festőnő szuggesztív, ámde testi és lelki gyötrelmekkel teli belső világába, valamint az általa megélt és újrateremtett, mitikus valóságába. A kiállítás célja, hogy a bemutatott művekkel megidézze Frida Kahlo életének és művészetének szervesen összefonódó, együtt lüktető egységét. A bemutatott 35 műtárgy – 26 festmény és 9 rajz – között látható néhány a művész védjegyévé vált önarcképei közül, és szerepelnek olyan jelentős művek is, mint az egyik legelső vászonfestménye, valamint életrajzi ihletésű képek, portrék, szimbolikus tartalommal telített alkotások is.
