Budapest, 2018. (41. évfolyam)
7. szám, július - Sándor P. Tibor: EMANCIPÁCIÓ - Száz év szebbik arca
11 Mindketten törekedtek újabb, tetszetősebb, a színtelennek és olykor túlságosan valóság-közelinek érzékelt fotográfia korlátait tágító eljárásokat bevezetni. Lipót például híres volt kromotípiáiról. Ez a technika az átlagosnál több műfogást és festészeti ügyességet igényelt, és „színes”, megejtően lágy fényképeket eredményezett, egy kis térhatással. Sándor az egyedi felvételekből összemontírozott és festett terekben elrendezett sokszereplős csoportképek specialistája lett. Sorra kerültek ki műhelyéből a bálokat, színielőadásokat, élőképeket mesterségesen rekonstruáló tablók. Közülük a legismertebb a Csárdás című kompozíció. A három és félszer másfél méteres montázson a Népszínház száz művészét igazgatta el falusias életképekbe. A millenniumi tárlaton zajos sikere volt, az 1900-as párizsi világkiállításról mégis csak a harmadrangú ezüstérmet hozta el a grand prix helyett, amin Gelléri Mór jeles szakíró a Magyar Ipar hasábjain nem győzött eléggé felháborodni. Mai szemmel nézve ezekben az alkotásokban több a kézműves bravúr, mint a letisztult ízlés, de akkor bizonyosan képesek voltak olyan illúziókat ébreszteni, amire megvolt a fogyasztói igény. Kicsinyítve, elérhető áron is megvásárolhatók voltak, és idővel már rendszeresen meg is jelenhettek a szaporodó magazinokban is. A sajtó gyakran tudósított az uralkodói család tagjainak a műteremmel kapcsolatos megnyilvánulásairól. Az 1885-ös Országos Általános Kiállításon például Erzsébet királyné részletesen megneveztette magának a Strelisky Lipót képein látható összes színésznőt. Ma már tudjuk róla, hogy módszeresen gyűjtötte a Monarchia szépasszonyainak portréit, nem kizárt tehát, hogy néhány héttel később a megbízatásából vásárolt itt Rudolf trónörökös fotókat a kor díváiról. A Streliskyek a színészportrék és a színdarabok műteremben imitált jeleneteinek fotografálásában sokáig „piacvezetőnek” számítottak. Úgy mesélték, hogy az idősebbik Streliskynek mint a pesti német színház házi fotósának minden este járt két szabadjegy, fia jóformán a zsöllyék közt nőtt fel. Nem csoda, hogy első feleségét, Béni Irmát is a kulisszák közül vezette az oltárhoz. Nevelt lányuk, Ligeti Juliska is színésznő lett. Otthonosan mozgott a bohém színészvilágban, és ahogy Fedák Sári írta róla, „kitűnően tudott szépíteni”. Mindemellett remek üzleti érzékkel nyúlt e műfajhoz. Jótékonysági bazárra ünnepelt színésznők (nyilván cégjelzéses) fényképeit adományozta. A Bob herceg forró ovációval megünnepelt 50. előadásán sok száz aláírt Fedák-portrét osztott ki ingyen. A lapok tele voltak a sztárfotóival, a képeslap-forgalmazási jogokból is jócskán profitált. Premier idején a társulatok egy bő fél napra jelmezestül, díszletestül, öltöztetőstül beköltöztek a Gerbeaud-házba. „A végén már vidáman konyakoznak a színháziak és az általános vidámság közepette tréfás jux-képek is készülnek, amelyek persze nem kerülnek a publikum elé.” – árulta el a Színházi Élet olvasóinak 1917-ben Harsányi Zsolt. Volt, hogy nekik kellett kivonulniuk teljes apparátussal és személyzettel. Ha kellett, alkalmi műtermet rendeztek be József főherceg palotájában, és ott fotografálták a több száz jelmezbe bújt báli vendéget. De kirendelték őket a koronás fők vadászatára vagy valamely uralkodói családtag halotti fényképezésére. Munkájukat fényképész segédek, laboránsok, festők, retusőrök, öltöztetők és ki tudja, még hányféle alkalmazott és iparos bevonásával végezték. Sok később sikeres fényképész hirdette magát induláskor a Streliskyeknél szerzett gyakorlatával. A cég nyitott fiókot Pozsonyban és Pécsett, és egyet a Kálvin tér és Kecskeméti utca sarkán is. Bécsi társakkal alapítottak egy arcképfestészeti műintézetet a Gizella tér másik oldalán, az 1945-ben kiégett Haas-palotában. Strelisky Lipót 1905-ben, Sándor 1923-ban halt meg. A cég ugyan névleg 1940-ig fennmaradt, de eredeti fényét elvesztette. Az apa sírja a Kozma utcai neológ zsidó temetőben van, fiát már a Kerepesi temetőben, római katolikus szertartásrend szerint helyezték örök nyugalomra. Fényképeik családoknál, gyűjteményekben, régiségboltokban és a világhálón őrzik fölmenőink arcvonásait. Mindig a legelőnyösebbeket. Strelisky-műterem: Estély a Park Klubban, 1900. Montírozott csoportkép. Forrás: Vasárnapi Ujság A sorozat a MAZSÖK támogatásából valósult meg.
