Budapest, 2018. (41. évfolyam)
7. szám, július - Nemes Tamás: A London szálló emléke – újragondolva
BUDAPEST 2018 / 07 1212 A szálloda a Váci út és Gyár utca (ma Bajcsy-Zsilinszky út és Jókai utca) sarkán a csupán négy évvel korábban, 1859-ben épült, szerény Vasút fogadó helyén 80 szobával, étteremmel, bor- és sörházzal, színvonalas kávéházzal fogadta vendégeit. Az új, impozáns épületet a kiváló építész, Wieser Ferenc tervezte és kivitelezte. A romantikus stílusú, kétemeletes, kétszárnyú, középfolyosós elrendezésű szállodát hamarosan mosókonyhával, katonaszobával, istállóval és kocsiszínnel is bővítették. A Váci út túloldalán, a szállodával szemben az 1860-as évek végéig még cukorfinomító, tűzifa- és épületfa-árusító telepek, gőzmalmok és vasöntöde, valamint jó néhány mocsaras, üres telek alkotta a sivár városképet. Az építtető, Emmerling Károly azonban úgy vélte, jeles vendéglátós dinasztiájuk harmadik nemzedékét képviselő fia, Vilmos mégis eredményesen viheti tovább a család sikereit ezen a helyen. Pár lépésre az 1846-ban átadott Indóháztól, majd az 1877-ben mai formáját elnyerő és 1891-től a Nyugati nevet viselő pályaudvartól, a London szálló hamar népszerűvé vált a megérkezés után vagy az elutazásig megszállni kívánó utasok körében. A Hölgyfutár című, Pesten hetente háromszor megjelent folyóirat Hírharang rovatából az olvasók éppen 155 éve, 1863. július 16-án értesülhettek a következőkről: „F. hó 26-án nyílik meg Emmerling új szállodája a váci úton a pályaudvar szomszédságában. Az új szálloda »London városához« lesz címezve. A közönség érdekében óhajtanók, hogy e szállodában mind az árak, mind a szolgálati személyzet a párisi s más európai hotelek szerint rendeztetnék be, s hogy végre megcáfolva legyen azon általános panasz, miszerint a pesti fogadók legdrágábbak egész Európában; a miben nagyon sok igazság van, mert nálunk nem csak a szobák méregdrágán adatnak, de a személyzet még sokszor többe kerül mint az összes kontó, miután a cselédeknek nem lévén rendes fizetésök, egy-egy vendég elmenetelekor az egész cselédség összefut, hogy a távozótól vámot szedjen!” Négy héttel később szintén a Hölgyfutárban megjelent hirdetés arról tudósított, hogy megnyitásakor az új szállodában igencsak jutányos, napi 50, 60, 80 krajcár, 1 forint és 1 forint 50 krajcár áron lehetett szobákat kivenni, amihez még felszámolták a szobában a világításhoz elhasznált gyertyák, az esetleges fűtés és fürdő díját is. A London szálló emléke – újragondolva Hölgyfutár, 1863. augusztus 13.
