Budapest, 2018. (41. évfolyam)
7. szám, július - Elek Lenke: MÁS KOR – MÁSKÉNT - Benn vagyunk a vízben
5 a nyers víz. A túl sokat kereső, de pénzükkel kezdeni már semmi értelmeset nem tudó San Franciscó-i fiatalok körében terjed, írt a dologról a The New York Times is. A cikkben bemutattak egy kis élelmiszerüzletet, ahol üvegben tisztítatlan (nyers) forrásvizet lehet kapni, 2,5 gallont (9,46 litert) 36,99 dollárért (9500 forintért). Az emberek állítólag megrohamozták a vegyesboltot és a hasonló, szűretlen vizet kínáló vállalkozásokat, így készlethiányra hivatkozva az üzlet máris 60 dollár fölé emelte a 2,5 gallonos ballon árát. Ez bizonyára a bio és organikus trend vadhajtása. Pancsolásra, dagonyára, pazarlásra De még mindig bent vagyunk a vízben. Nem akarok arról értekezni, hogy Magyarország víznagyhatalom-e a sportban, mert az egy másik cikk témája lenne, – de az ide tartozik, hogy szálloda ma már nem létezhet medence, jakuzzi vagy legalább gyerekpancsoló nélkül. Nyaralás meg tengerpart nélkül, holott a magyar gyerekek igencsak hátul kullognak az úszástudásban, de ez mit sem számít, hiszen nem sportról van ez utóbbi esetben szó, hanem dagonyáról. Az érem másik oldala: a háztartások legtöbbje mérhetetlenül pazarolja a vizet, fél óráig zuhanyoznak reggel a kamaszok, addig se kell a béna felnőttekkel kommunikálni, meg egyébként is ott a polcon a milliónyi, hetente új illatokkal kirukkoló tusfürdő-arzenál. Reggel hosszan, ráérősen locsolunk a kertben, folyatjuk ész nélkül fogmosásnál, akárcsak kézi mosogatásnál. A víz tehát fontosabb része lett az utóbbi évtizedekben az életünknek, mint valaha. Kérdés, meddig. Mert bolondul bánunk vele, holott egyes országokban minden cseppjéért megküzdenek ma is. aroma?) Merthogy az van benne jócskán –, de mi van az aromában? Nem túl megnyugtató, amire a neten bukkantam: „A mesterséges ízesítésű vizeket azért ne válasszuk, mert nagyobb mennyiségben történő fogyasztása plusz kalóriabevitelt, koncentrációs zavart, hiperaktivitást és allergiát is okozhat. Ezeket az anyagokat a következő kóddal jelölik meg: E102, E104, E110, E122, E124 és E129. A felsorolt anyagok a nátrium-benzoát tartósítószerrel együtt okozzák a fent említett tüneteket. A napi folyadékbevitelünk mindig színtiszta vízzel történjen meg, és lehetőség szerint kerüljük a mesterséges ízesítésű vizeket. Ha mégis vágynánk valamilyen ízre, akkor készítsük el házilag. Például citromlé, friss menta, gyömbér, uborka felhasználásával bátran zamatosítsuk vizünket.” Persze ki ezt a tanácsot tartja be, ki a másikat. A világhálón olvasható szövegeket ugyanis senki sem kontrollálja. Még nem szóltunk a babavízről – nem, nem fürdővízről van szó, hanem babaitalról. Én egyszer megkóstoltam, tisztes csapvíz zamata volt, klór nélkül. Hogy mi tartósítja a drogéria polcán, nem tudom. Mondta valaki egyébként, hogy a budapesti csapvíz mérgező? Vagy a belőle készült tea? (Persze, kész babatea is kapható...) Egy olyan hullám meglovagolásáról van tehát szó, amely soha nem lassul: a kicsinek mindent megvesz az ember. Már ha van miből. Magyarországon millióknak nincs. Némely megyénkben – tehát nem Afrikában – gyerekek élnek vízvezeték nélküli kunyhókban. Babavizet sohasem ittak. Új mánia közeleg, merthogy a globalizáció korában egy idő után minden beszűrődik:
