Budapest, 2018. (41. évfolyam)

7. szám, július - Elek Lenke: MÁS KOR – MÁSKÉNT - Benn vagyunk a vízben

BUDAPEST 2018 / 07

4MÁS kor – másként

tőitalnak nevezett, színezett, aromás lötty nem szénsavas, követve a víztrendet, a gyümölcslevek közül pedig előretörtek a helyben facsartak, amelyek méregdrágák, valamint a címkéjük szerint 100 százalékban gyümölcsből készültek. De miután ez utóbbiak is hónapokig elállnak, van bennük hozzáadott cukor és tartósítószer, ellenkező esetben másfél nap után elkezdenének erjedni.

Ami leginkább terjedőben van és nagyon káros, az az energiaital. Ahogyan Bruce Willis millió dollárokért hirdeti, kávé helyett ez a trendi. Arról nem szól a reklám, hogy mi van az energiaitalban és milyen a hatása. Igaz, ezt a Nielsen piackutató jelentése sem tárja fel, azt viszont megtudhatjuk belőle, hogy „energiaitalon pörög Budapest”. 44 millió liter fogy belőle országszerte, ennek mintegy harmada Budapesten és környékén.

„A vizsgaidőszak és a fesztiválszezon közeledtével párhuzamosan emelkedik az energiaitalok fogyasztása is: forgalma 2017. április és 2018. március között 28 milliárd forint fölött mozgott, és 44 millió liternyi fogyott belőle Magyarországon, a Nielsen kiskereskedelmi indexe szerint. Mindez 9 százalékos értékbeli, és 4 százalékos mennyiségi növekedést jelent az előző év azonos időszakához képest.” A tutti frutti íz a favorit, merthogy ezek is ízesítettek. Ha nincs valami ízesítve az unalmas, márpedig ezt ma egy percre sem viseli el a társadalom...

Lassan ott tartunk, hogy mindenki másfajta innivalóra esküszik: van, aki a pi vízre, más az oxigénnel dúsítottra, a tündérvízre, a negyedik meg az izotóniás italokra. Állítólag csak hit kérdése az egész.

Babáknak és gazdag különcöknek

Az előbb már említettük az ízesített vizeket. Némelyik aloé verás, kókuszos, kaktuszos, lime-os, gránátalmás vagy uborkás. (Hány kilométert tesz meg hajón vagy kamionon, és hány nap alatt egy doboznyi kaktusza problémás, hanem az aroma, a festék, a cukor vagy a cukorpótló.

Ez tehát divat kérdése, sokan úgy érzik, ez a trendi, a fiatalos. „A magyarok – az osztrákokhoz, németekhez, csehekhez hasonlóan – egészen 2016. évig a szén-dioxiddal dúsított vizeket kedvelték jobban, míg a franciák, olaszok, spanyolok a szénsavmentes ásványvizeket. 2016-ban megfordult az arány, és 2017-ben már az összesen fogyasztott ásványvíz 53 %-a volt a szénsavmentes ásványvíz. Egészségre gyakorolt hatása szempontjából egyébként teljesen mindegy, hogy szénsavas vagy szénsavmentes ásványvizet iszunk, ki-ki ízlése szerint választhat” – adja tudtul a szakmai szövetség.

Nem a víz kerül sokba

Egy kissé rosszindulatú, de elgondolkodtató megjegyzésre bukkantam a neten: az, hogy a mentes víz ugyanannyiba kerül a boltokban, mint a nem mentes, hatalmas üzlet, hiszen széndioxidot se kell belepumpálni, mégis kiválóan eladható, ugyanolyan áron. Igaz, egy-egy palackban a víz kerül a legkevesebbe, viszont a csomagolóanyag, a palackok szállítása, terítése, adója, a kereskedő cégek haszna, a reklám, a marketing, a benzinköltség, a rakodók munkadíja – no, az már tetemes.

Újabban ezért sem lehet kapni a budapesti éttermek többségében szódavizet – nem üzlet, hiszen olcsó, kisebb rajta a haszon. Viszont sokszor az ásványvíznek nevezett nedű, még ha üveges is, (mennyibe kerül ezt is előállítani, szállítani, utána jobb esetben a kiürültet visszavinni, vagy akár csak szelektív szemetesbe dobni) csak csapvizet tartalmaz... Akkor minek is hívjuk? És hogy lehet ez? Pedig lehet. Ismét jöjjön egy szakmai meghatározás: „A hazai palackozott vizek döntő többsége ásványvíz, ezen kívül palackozott forrásvíz, ivóvíz és különféle dúsított, illetve ízesített vízalapú ital van forgalomban (az ízesített vizeket 2016-tól a szénsavas üdítőitalok közé soroljuk).”

Ebből a termékcsaládból is létezik itthon luxusmárka és magas minőség: az egyik budapesti bárban olyat is rendelhetünk, amelyiknek a palackja több ezer forintot kóstál, igaz, háromezer kilométerről érkezik, és nagyon dizájnos az üvegje, némelyik Swarovski kristállyal díszített. Vannak, akik ki sem bontják, csak felteszik dísznek a konyhapolcra. Az üdítőital- és gyümölcslé-fogyasztási hullám mintha kissé lecsengőben lenne, pontosabban: átalakulóban. Egyre több üdíböngészni, bár jobb helyeken nagyító is található már az üzletekben. No meg, honnan tudnánk fejből, mennyi magnéziumra, kalciumra, és még több tucatnyi ásványi anyagra van szükségünk – azon felül persze, amit az ennivalóval magunkhoz veszünk? Mekkora ezekből az összetevőkből az ideális mennyiség? Mindenkinek ugyanannyi? Aki 150 centi és 12 éves, annak ugyanannyi szükséges, mint aki 55 éves, 190 centi és 130 kiló? Aki nem iszik ásványvizet, beteg lesz? Ha igen, milyen kórral küzd majd? Kérdések, amelyekre senki nem felel. A www.blans.hu webmagazin szerint az ásványvizek három legfontosabb összetevője a kalcium, magnézium és a kálium, „így olyan vizet válasszunk, amiben ezek az értékek minél magasabbak” Biztos? Ha valakinek csontritkulása van, meg kellene tán beszélni az orvosával a kalcium mennyiségét: mennyi az elég? Ha pedig a szomjazó még külön magnéziumtablettát szed, ami nagy divat, akkor ügyelni kell a mellette bevitt magnézium mennyiségére. A nátriumtartalomra akkor kell figyelnünk, ha magas a vérnyomásunk, mert ekkor mindenképpen minimalizálni kell az ásványianyag-tartalmat még az ásványvizek fogyasztásánál is. Bár szerintem ember nincs, aki mondjuk egy vendéglői rendelésnél előtte kihozatná az ásványvizes üveget, és megnézetné a pincérrel az adott víz efféle beltartalmát. Bolondnak is néznék. Egyébként is, mindegyik étterem másfajta vizet tart, és csak annyit kérdeznek a vendégtől:

Bubist vagy nem bubist? Először is szögezzük le, hogy az egészséges embernek semmi baja nem lesz a széndioxidtól, ha különösebben nem hajlamos felfúvódásra, refluxra. Ha bajunk lenne, már kihalt volna Franciaország, Olaszország meg Németország, hiszen a pezsgő, a prosecco meg a sör is tartalmaz széndioxidot. No meg: aki egy délelőtti tárgyaláson mentes vizet kér, mert az trendi, munka után a haverokkal rendel egy sört, másnap reggel iszik egy kólát, az esti díjátadó ünnepségen pezsgővel koccint... A kólafélékben sem a széndioxid