Budapest, 2018. (41. évfolyam)
1. szám, január - Daniss Győző: A NAGY HÁBORÚ - Új megoldások a cipőfronton
BUDAPEST 2018 január 11 Nem lehet azt állítani, hogy a kormányzat ne alkotta volna meg idejében „a háború esetére szóló kivételes intézkedésekről” szóló 1912:LXIII. törvénycikket – amelynek felhatalmazásával a hadüzenet után a hatóságok mind gyakrabban éltek is. Bár ellátási gondok még 1914 őszén sem mutatkoztak. Mégis, a július végi, augusztus eleji újsághirdetések egyre többször kínáltak olcsó talpakat és cipőfelsőrészeket például a Tavasz utcában, bőrök, talpak, cipőkellékek raktárának hatalmas készleteit ajánlották a Rákóczi úton és hosszan sorolhatnánk. Az Amerikai Cipő Rt. pedig már a július 28-án (!) megjelent Az Estben hangsúlyozta, hogy náluk a „mozgósítás miatt bevonulók” kiválóan alkalmas amerikai cipőket vásárolhatnak. Ugyancsak igazán friss volt a Pesti Hírlapban a Gerő Adolf Fia cég hirdetése (július 30.): „Katonacsizmák, bakancsok, lábszárvédők legjobb minőségben kaphatók”. Két nappal később Feiner Henriké: „Kato nacipő, vízhatlan – Előírásos bőrkamásni” és a Podmaniczky utcai Krauszé: „Kobrak tiszti bakancsok” kaphatók. A háború a gazdaság bizonyos szereplőinek – és nemcsak az uzsorásoknak, árdrágítóknak meg más nyerészkedőknek – lehetőségeket is széles kaput nyitott. A Bőripar 1914. augusztus 5-iki számának cikkírója jól látta: „Tekintettel arra az óriási bőrfogyasztásra, mely a háború folytán előállt, alapos kilátásaink vannak, hogy... a nyersbőrök jó elhelyezést fognak találni.” Legföljebb arra nem gondolt, hogy egy idő után nem lesz majd mit elhelyezni, hiszen a szarvasmarhák, juhok, sertések száma nem szaporodik majd a hadsereg egyre növekvő igényeihez igazodva. Rendeleti szármagasság A honvédelmi miniszter 1915 elején elrendelte a gyártásban használt készletek lefoglalását. Azt is, hogy meghatározott meny nyiségűnél több ló-, bivaly- és borjúbőrt, talpbőrt, valamint a munkákhoz szükséges más anyagok készletét négyhetenként be kell jelenteni a kerületi elöljáróságoknak – aki ezt nem teszi meg, akár kéthavi börtönre vagy 600 korona pénzbüntetésre számíthat. A Fővárosi Közlöny (1915. március 12.), hozzátette: a bejelentés megtörténtét ellenőrizni fogják. Azt a rendeletet pedig, hogy az alaptermékeket előállítók és az azokkal kereskedők kötelesek az eladásra szánt árut a meghatározott maximált áron felajánlani „a magyar szent korona országa inak bőripari központja mint részvénytársaság”-nak, maga a miniszterelnök írta alá. Szintén Tisza István jegyezte – nyilván az addig tapasztalt csalásokat megszüntetendő –, hogy „tilos a bőröket olyan anyagokkal nehezíteni, amelyek sem a cserzéshez, sem a feldolgozáshoz nem szükségesek” (Belügyi Közlöny, 1915. július 12.). Mai szemmel nézve egészen kicsinyes – akkor nem volt az – a kereskedelemügyi miniszternek az a későbbi rendelete, hogy a női cipők szára legföljebb 15, a férficipőké legföljebb 13 centiméter magas lehet. Pót, pót, pót Mi sem mutatja érzékletesebben a budapesti lábbelihelyzet romlását, mint egy Király utcai üzlet példája. A cég a Népszava 1916 októberi számaiban még ezt hirdette: „Ha jó és olcsó cipőt akartok vásárolni, úgy menjetek el Mojzsik cipőüzletébe.” Az 1917 szeptemberében megjelentetett szöveg egészen másként hangzik: „A cipőim elfogytak, míg jó talpat nem kapok, addig cipőm nincs – Mojzsik cipőüzlet.” Közben gyorsan nőttek az árak. Az 1916-os őszre a legtöbbektől vásárolt egyszerűbb párokért háromszor, a belvárosi üzletek jó minőségű – és eleve jóval drágább – cipőiért kétszer, két és félszer többet kellett fizetni, mint a háború előtt. Ezen nem is volt csodálni való, hiszen az alapanyagok ára ez idő alatt általában hat-nyolcszorosra, a talpbőröké pedig tíz-tizenötszörösére nőtt. Új megoldások a cipőfronton Daniss Győző A harctéren elesetteket kísérő gyászon, a sebesülések, fogságba esések híre okozta keserveken kívül is tengernyi gond nyomasztotta a hátországot. Vagy legalább is az itt élők zömét. Áruhiány, drágaság, minőségromlás – és ezeken belül nem utolsó sorban lábbeli-gondok. A fővárosban több tízezer embernek nem volt a hivatalosan is „javíthatatlannak” minősítettnél jobb cipője. A NAGY HÁBORÚ
