Budapest, 2017. (40. évfolyam)
3. szám, március - Dámosy Géza: Ifjúságom tereiről
BUDAPEST 2017 március 25 lokzata a déliével egyetemben klasszicista, még Hild idejéből való, ezt Ybl meghagyta. A tér északi oldalán az első bérház földszintjének bejárati dísze Lajta Béla alkotása, ide menekült a Várnegyedből a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, de csak rövid időre, innen is tovább űzték, ma, remélhetőleg véglegesen, az óbudai Krúdy-házban működik, ez a főváros legeredetibb kultúrintézménye. A következö épület volt az én első elemi iskolám, emlékszem nagy boltíves lépcsőházára, tetőterében barátom, Kovách István egy tanuszodát épített, de minden hiába, valaki az egész tömböt eladta valakiknek, most minden épület vár valamire. Balra fordulva bejutunk az igazi térre, mely nem volt mindig ilyen: az eucharisztikus világkongresszusig csak a csálé déli része volt meg, akkor bontották ki az északi részét, itt sokáig egy tűzfal éktelenkedett, de annak legalább volt némi struktúrája. Aztán egy hármas tagozatú panelborzalom épült ide: de jól jönne egy kis kozmetika, új homlokzatok, legalább két emeletnyi visszabontás... nem lakóház, tehát lehetséges lenne. A teret kétoldalt kávéházak övezik, nyugati végéről nézve gyönyörű a templom homlokzata. Hild kupolája összedűlt, a mait már Ybl tervezte. A teteje 1947-ben leégett, sokáig csak a váza volt látható. A belső kupola szerencsére nem sérült meg. Ide ma lift visz fel, körfolyosójáról igen szép a kilátás. A belső és külső kupola között egy merész vaslépcső vezet fel a lanternáig. Hogy innen milyen a kilátás, azt csak kevesen tudják, én egyszer gyóntatóbácsim vezetésével voltam fent. A főlépcsőn látogatók százai üldögélnek, sok az iskolás csoport. A bejárattól jobbra levő fehér márvány relief sokáig be volt falazva, mert a Pacelli előtt térdeplő Horthy Miklósnét ábrázolta, katolikusként ő volt a kongresszus fővédnöke. A plébániahivatal a sarkon túl, a Hercegprímás utcában van, vele szemben virág alakú fagylaltot árulnak, itt nagy a sor. A déli oldalon a Bajcsy-Zsilinszky útra (Váci körút, Vilmos császár út) visszatérve, a sarkon egy szép klasszicista belsejű postát találhatunk. És még egy kis klasszicizmus, de az ritkán látható: a hatalmas, boltozatos altemplom. A háború után a levéltár használta. A bazilika főbejáratát eredetileg Lipót nagy, kerek kőtáblája díszítette volna, ezt okafogytán az altemplom falára helyezték, de ezzel megsértették őt, gondolom, mert amikor nemrég leemelték a falról, agyoncsapott egy ártatlan munkást. Nem helyezték vissza, a földön fekszik, vezekel. TISZA KÁLMÁN TÉR Ez volt az első neve. Nem liget, nem park, Pest legnagyobb tere. Négyszögletes, ma még rendezetlen. A század első felében a déli sarkába épült a Városi Színház, ezt később mozinak használták. Nem volt előtere, ezen javítandó Kocsis Iván az ötvenes évek elején egy semmitmondó homlokzatot biggyesztett rá, ezzel lett Erkel színház. Második operaként működött, rengeteg ülőhellyel, imádtuk, akkoriban más híján mindenki operarajongó volt. Az évezred elejéig működött. Akkor valaki romossá nyilvánította, mert plázát kívánt a helyébe. Nem sikerült neki. Nemrég rendbe hozták, ismét második operánk lett, s ha nem is oly pompás, mint az öreg, de belcanto és igen jutányos. A hely neve ekkor már Köztársaság tér. Szemben állt az MSZMP pártháza, története állítólag a nyilas időkig vezethető vissza, stílusa szocreál, az 1956-os harcok alatt lövéseket kapott, egy sokszor bemutatott filmfelvételen látszik, hogy egy mentőorvos a tér közepén egy nagy szobor lábánál esik össze. Siklósy alkotása volt, 1944 tavaszán avatták, paraszt és munkás állt egymás mellett, rajta a szöveg: „tiszteld a munkát!”. Tíz év múlva ott jártamban csak a meglincseltek emlékszobrát találtam, az említett másiknak máig is csak észrevehetően hűlt helye van. Miért? Nem tudható, csak sejthető: BUDAPEST 17-03.indd 25 2017.03.08. 15:23:27
