Budapest, 2017. (40. évfolyam)
3. szám, március - Dámosy Géza: Ifjúságom tereiről
BUDAPEST 2017 március 26 pártunknak és kormányunknak nem volt ínyére egy szocialista emlékmű, amely még a Horthy-korszakban emeltetett. Ennyi. A mártíremlékmű ma a szobortemetőben található, itt egy akkor a harcokban halálra sebesült külföldi riporter mellszobra áll. A pártház az MSZP-é maradt, eladták, kiürült, a szél jár ki-be rajta meg a hajléktalanok, utoljára láttam, hogy a bejáratot befalazták. A hely neve ma II. János-Pál pápa tér. A három nyolcemeletes Bauhaus stílusú lakóház közelében van a négyes metró legszomorúbb megállója, mert mire az állomás neve kimondatik, a szerelvény már rég elment. Állítólag néha úgy mondják be, hogy „Pápatér”. Se non è vero, è ben trovato. Dehát miért nem Vojtilla tér? Berlinben ismertem egy Pacelli teret. KOSSUTH TÉR Tudja-e, kedves olvasóm, hogy a Parlamentben az üvegbúra alatti Szent Koronát éjszakai nyugodalomra egy sötétbársony lepellel borítják? Én tudom, mert az alkotója jó barátom és szomszédom. Munkácsy Honfoglalása csak hivatalos fogadások alkalmából látható. Nincs jó helyen, rossz a rálátás, kicsi hozzá a terem. Sajnos a Vadászterem Körösfői-freskóit sem láthatja egyszerű halandó. Hogy került annak idején a vörös csillag a ház kupolájára, nem tudom, ki emlékszik arra, az a letargia kora volt. De a levétele már nyilvános volt. A téren áll ma a hatalmas országzászló. De jaj, tán konstrukciós hiba, a lobogót nem lehet a csúcsig felvonni. Örök félárboc. Hauszmann Kúriája a háború után múzeum lett, ide került a Galéria meg a pártintézet. A fáma azt mondta, azért, mert már nincs az országban igazságszolgáltatás, csak képmutatás. A gyönyörű lépcsőház tetejéről nekem hiányzik a Justitia szobor, az a Markó utcába költözött. Állítólag visszajön a Kúria, az már nem lesz látogatható. Kár. A teret észak felől egy konzervatív, de egyöntetű homlokzatú épület zárja le, a déli oldalra viszont Pintér Béla, a Hilton építője egy szörnyű homlokzatot keserített. És az akkori kritika még azt állította, hogy a ház milyen szépen alkalmazkodik a környezethez. Sebaj, már elindult a kozmetikázás. Mögötte, a legdélibb oldalon a miniszterelnökség irodaházát a háború után megfosztották tetőtéri díszeitől. Pár évvel ezelőtt Gyökér István barátomtól és levelezőlap-gyűjtő társamtól tudakolták az épület eredeti küllemét, restaurálása után itt látható a főváros premodern építészetének egy remek példánya. És a szobrok? Kezdjük Andrássyval, Zala György remekével. Eredetileg a Hősök terére tervezte. 1945-ben elbontották, zavarta az épülő Kossuth-híd feljáróját. Anyagát állítólag a Sztalin szoborba öntötték, a mai Andrássyba mementóként betettek egy darabot abból. A ház északi oldalán állt a mester késői, bombasztikus Tisza István-emlékműve, lerombolása után Varga Imre remek Károlyi-szobra került a helyére, Tisza visszaérkezése miatt Károlyi állítólag Siófokra kerül. A Horvay-féle Kossuth-emlékmű eredetijét Dombóvár fogadta be, szétdarabolva egy egész parkot foglal el. A kormány kérésére sem voltak hajlandók visszaadni, a mai tehát egy rekonstrukció. A szabadságharc kormánytagjainak állít emléket, Kossuthot kiemelve, holott ő csak az egyik miniszter volt. „A búsuló juhász”, mondta akkor is és ma is a kritika. De nézzük csak meg jobban: jobb keze ökölbe szorul. Egyébként, minek örülne? A magyar mikor győzött? Csak vesztettünk, de azt mindig dicsőségesen. Rákóczi volt és maradt. Ötvenhatban hullák feküdtek körülötte. József Attilát meg arrébb vitték, a rakpart lépcsőjéhez. De hisz szobra e versét idézi: „A Dunánál.” ● BUDAPEST 17-03.indd 26 2017.03.08. 15:23:28
