Budapest, 2017. (40. évfolyam)
3. szám, március - Simplicissimus Budapestje
ságában. Aztán más témák kerültek elő, s Gábor, hóna alatt a bekeretezett oklevéllel távozott. Remélem, kiakasztja. Hazafelé azon gondolkodtam, hogy milyen egyszerű lenne javítani a helyzeten: hogy közeledjen a csoport gyakorlata a Törzsasztal elvárásaihoz. Simplicissimus és hősének négyszemközti beszélgetése 2017 tavasza, délután hat óra. Hely: Liberté kávéház, V. Aulich utca 8. – Szia, remélem kiheverted, hogy anynyira neked estek a Törzsasztal tagjai. – Ugyan, megszoktam a gyűrődést. És a díj kihozta, hogy mennyien milyen sokra tartják a munkámat. Soha ennyi vállveregetést, gratulációt nem kaptam. Szóval még egyszer köszönöm. A telefonban azt mondtad, lenne néhány ötleted, mit változtassunk. Ne kímélj. Vegyük sorba. – A vicc az, hogy semmi lényegeset nem kellene változtatni. Először is írnék egy rövid beszámolót a díjátadásról. Hogy ez meg ez a kifogás merült fel. És hogy arra a döntésre jutottál, hogy valamit változtatni kellene. Először is a lap elején állandóan látható hosszas első bejegyzést és a jobb oldalon lévő Description részt összhangba hoznám. Ha az egyikben az van írva, hogy fel kell tüntetni a forrást, a másikban nem állhat az, hogy „a sok év alatt összegyűlt képek már átmentek a NET olvasztótégelyén”. A szabályokat rövidíteném, a forrás kötelező megadását előre hoznám, lehetőleg még a ContinueReading jel elé – a legtöbben oda már nem is kattintanak tovább, vagyis a szabályok jó részét nem is ismerik. Azt is hozzá tenném, hogy bármilyen forrás jobb, mint a semmi – ahonnan az ember a képet történetesen vette. És legfőképpen felkérnék egy ötödik admint, akinek csak a források feltüntetésének ellenőrzése lenne a dolga... – Hűha, hát ez azért nem kevés. Nem gondolod, hogy a fejemet vennék? Hogy sokan megsértődnének, elpártolnának? – Lehet hogy lenne, aki távozna. Talán lassulna a növekedés. De olyan nagy baj ez? Nem a minőségi szolgáltatás, a jó együttműködés a lényeg? – Rendben, keresünk egy admint, aki csak ezzel foglalkozik. De el tudod képzelni, hogy valakit ki is zárjunk emiatt? Nem lenne túlzás? Mégis csak más, mint ha nem bírja abbahagyni a politizálást, nem? – Ez is, az is szabályszegés. Lehet persze türelmi idő. Be lehetne jelenteni, hogy egy ideig csak figyelmeztetés jár, de 2018-tól már töröljük a forrás nélküli képet. (Vagy egy zárt, csak a tagok számára látható alkönyvtárba kerülnek.) [A beszélgetés még nem zajlott le.] Búcsú két terézvárosi bolttól Valamikor nem sokkal Mándy Iván halála (1995) után egy Bihari István nevű szerző szép tárcát írt arról, hogyan változott Pest az ő élete alatt. Hogyan változtak a mozi és boltnevek. milyen kevés állandóság volt ebben a városban. Az emlékek a Bajcsy Zsilinszky úton rohanták meg, amikor egy megnyugtató ellenpéldára akad. Így fejezi be az írást: „Nem tudom, hogy mióta áll ott az üzlet változatlan cégtáblájával, hogy létezett-e a vörös terror és a fehér terror idején. De mióta én járom a pesti utcát, azóta ott van. Átvészelte a Horthy-korszakot, a nyilas uralmat, Rákosit és a Kádár-rendszert. Megúszta az Edénybolttá történő lefokozást. És egyelőre állja a bevásárló központok szorítását is. Haas és Czjzek (akinek a nevét sem tudom kimondani) számomra a túlélés szimbólumává vált. Egy sokszor lerombolt, szétlőtt, felégetett és a szükségesnél is több plasztikai műtéten átesett város épségben maradt anyajegyévé. Ki tudja már, hogy a város melyik újjászületésénél került oda. Óvjuk hát gondosan Haas és Czjzeket az ámokfutó városszépítők és a merkantil hódítók rohamaitól. Hisz oly kevés anyajegye maradt Pestnek. Az anyajegy nem szemölcs, vétek hozzányúlni.” A bolt most már legalább egy éve zárva, kiírták rá, hogy eladó. 2017. február elején már nem látni cégérfeliratát. Egy másik elvesztésére lelkiekben már régebben felkészültem. A Bajcsy Zsilinszky út 41. sok éven át működő szaküzletet magamban igazságtalanul mindig csak távirányítóboltnak neveztem. Pedig lemezjátszótűket és hangszórókat is árult. Időnként megálltam a zsúfolásig teli kirakatai előtt, és megbámultam a régi tévék özönvíz előtti távirányítóit. Vajon ki vesz ilyeneket, s mégis, akkor miért nem az interneten? S a minap a 9-es buszból megláttam, hogy ütött a végóra. De nem azt írták oda, hogy bezárunk, hanem hogy költözünk... Másnap elsétáltam a helyszínre és megláttam, hogy egy másik – olcsóbb – környékre költöznek. „gyalogosan 12 perc, trolival 6–8 perc”. Ezentúl a Szondy utca 27. alatt tessenek őket keresni. Éljenek és virágozzanak a budapesti specialista boltok! ● 17 BUDAPEST 17-03.indd 17 2017.03.08. 15:23:20
