Budapest, 2017. (40. évfolyam)

12. szám, december - Tószegi Zsuzsanna: Zichy, Tamar királynő népének hőse

BUDAPEST 2017 december 26 A Kaukázus vidékén, Európa és Ázsia ta­lálkozásánál fekvő Georgia – amelyet lakói Szakartvelonak, az oroszok Grúziának nevez ­nek – a Kr. e. 6–4. századtól kezdve már ál­lamszervezetben élt. Az ekkortájt kialakult két állam közül a Kartli királyság – amelyet az ókori Európában Ibériának neveztek, és amelynek területén a mai főváros, Tbiliszi is fekszik – 337-ben vette fel a kereszténységet. Földrajzi helyzetüknél fogva a georgiaiak jóformán szünet nélkül viaskodtak az ide­gen hódítókkal. A 10. század végén kedvező fordulat állt be: III. Bagrat király alatt kiala ­kult a feudális monarchia, a georgiai nyelv állami és egyházi nyelvvé lépett elő; meg­teremtődtek a feltételek a keleti és nyugati országrész, Kartli és a másik egykori állam, Kolkhisz összeolvadására. A történelmi tett az 1089-ben trónra lépett, felvilágosult szel­lemű Építő Dávid nevéhez fűződik, aki erős központi hatalmat hozott létre, országa a 12. században a térség vezető hatalmává vált. Az erős kezű uralkodó felvirágoztatta az akkor 13 millió lelket számláló Georgia gazdaságát; megkezdődött a nemzet fény­kora. Az alapító király és közvetlen leszár­mazottai udvarában – Európa más országait megelőzve – reneszánsz szellem uralkodott. A Párducbőrös lovag Építő Dávidot a fia, Demeter , majd unoká ­ja, III. György követte a trónon. Fiú örökös híján György elfogadtatta a leányági örök­lést, így 1184-ben az egyesített ország trónját Építő Dávid dédunokája, Tamar királynő foglalhatta el. Az első női uralkodó több sikeres hadjáratot indított, országa erős, független állammá vált. A később szentté avatott Tamar korszaka Georgia aranykora: virágzott a kultúra és a tudomány, az ősi hagyományokra épülő művészet. Erényeit, könyörületességét, szelídségét, emberszere­tetét azóta is magasztalják, emlékét tisztelik. Az ő uralkodása idején írta meg – és neki ajánlotta – művét Rusztaveli . Megszületett a nemzeti irodalom legnagyszerűbb alkotá­sa, A párducbőrös lovag című hősi eposz. A georgiai költői nyelv megteremtőjé­nek ez az egyetlen fennmaradt műve mind tartalmában, mind művészi megformálá­sában a világirodalom legnagyobb epo­szaihoz mérhető értékű és jelentőségű. Az egész európai középkori lovagi irodalom legegyénibb hangvételű és legmívesebben kidolgozott alkotásai között tartják számon; fontosságát az Iliászhoz és az Odüsszeiához hasonlítják. A mű főhősei emberi érzések­kel áthatott, az örök szerelem iránti vágy­tól fűtött, igazi reneszánsz személyiségek. A hosszú évszázadok során Ruszta­veli mélységes humanizmussal, szabad­ságszeretettel átszőtt műve a georgiai nemzet hőskölteményévé nemesedett. A sírig tartó, de küzdelmes barátság és szerelem költői kifejeződését rendkívül nagy becsben tartják. Az eposz díszkiadá­sát hosszú idők óta s mind a mai napig nászajándékként adták át a fiataloknak Zichy, Tamar királynő népének hőse Tószegi Zsuzsanna A magyar művelődés- és művészettörténet idén ünnepelhetné Zichy Mihály születésének százkilencvenedik évfordulóját , de el kell ismernünk, ez mégsem olyasféle kerek szám, ami feltétlenül indokolná a megemléke­zést. Viszont életművében adódik egy másik kitüntetett dátum is, ami miatt megint csak nem Magyarhonban, de – a nemzet művészeként – Grúziában esik róla idén sok tisztelgő szó. Huszonhét illusztrációt készített a grúzok eposzalkotó óriásának, Sota Rusztavelinek hőséről, Tamar királynőről. A mű, a díszalbum Zichy szorgal­mazására idén éppen száz esztendeje jelent meg magyarul, az akkor már főleg illusztrátorként alkotó művész még orosz és grúz földön készült pazar rajzaival. Rusztaveli felajánlja művét Tamar királynőnek

Next

/
Oldalképek
Tartalom