Budapest, 2017. (40. évfolyam)
11. szám, november - Daniss Győző: A NAGY HÁBORÚ - Éljen!-től Éljen!-ig
BUDAPEST 2017 november 22 rosligeti vagy közeli vendéglőkben, azok kerthelyiségeiben nagyon sokan hallgatták rokonszenvvel a szakszervezetek és a szociáldemokrata párt vezetőinek elsősorban a választójog általánossá tételét követelő, de a béke szükségességét is hangoztató beszédeit. Az elsejei megmozdulásokról szólva a Népszava május 3-án egyebeken kívül egy jellegzetes Hermina úti összejövetelről írt: „A Zöld Vadász kerthelyiségében az építő- és famunkások tartottak gyűlést. A gyűlés szónoka Garbai Sándor volt, aki beszédében követelte a választójogot, hogy a nép vehesse kezébe a hatalmat. Beszéde közben elszánt kiáltások hangzottak »Nem élünk jog nélkül!, Jogot és békét!«” Jó néhány aznapi gyűlés résztvevői békét, szociális reformokat és demokratikus átalakulást követelő határozatot fogadtak el. A lapok többsége tudósított a következő, a híradások szerint százezer embert felvonultató nagy megmozdulásról. Június 8-án azért vonultak a városháza udvarára és a környező utcákra sokezren, hogy támogatásukról biztosítsák azokat a szociáldemokrata politikusokat, akik A háború negyedik évének talán a legutolsó napjáról való Kosztolányi Dezsőnek a Pesti Napló 1918. január 1-jei számában megjelent írása: „Arra gondolok, hányszor mondják ki most naponta, minden órában, minden percben, széles e világon ezt a szót: béke. A német azt sóhajtja: Friede, a francia: paix, az olasz: pace, az angol: peace, az orosz: pokoj, a török: szaalem. A különböző szavak betűi mögött pedig egy végtelen egységes vágy lüktet. Most, mikor van egy kis esély, hogy ezekből a betűkből valóság is válik, egy hiszékeny negyedórában, sokszor egymás után kimondom, magam elé, a bűvös magyar szót, hogy elzsonguljon az értelme, és megfeledkezve a jelentéséről, semmi mást ne érezzek, mint a hangzók érzéki hatását. Földobom a szobámban, hogy világítson mint egy szalonrakéta és illattal szórja tele a levegőt. Egy egész ívet telerajzolok vele, hogy megfájduljon a kezem és a szemem. Úgy érzem, ezt kellene most tenni mindenkinek. Az emberiségnek, akárcsak a vásott tanulóknak, büntetésből, százezerszer, milliószor kellene leírnia és nem is lenne szabad mást gondolnia hosszú ideig, mint ezt, mindig és mindig csak ezt: béke, béke, béke...” A június 8-iki választójogi tüntetésen résztvevők többsége nem fért be a városháza udvarára A szociáldemokrata pártok Stockholmba tervezett nemzetközi békekonferenciája csak az előkészítő tárgyalásokig jutott el
