Budapest, 2017. (40. évfolyam)
11. szám, november - Daniss Győző: A NAGY HÁBORÚ - Éljen!-től Éljen!-ig
BUDAPEST 2017 november 23 átadták Bárczy nak az általános válasz tójogra vonatkozó követelésüket: „És amerre mentek a tömegek, mindenütt ott látták minden kirakaton, minden ház falán, minden villamoskocsi ablakán a piros plakátot, amely a választójog kormányát követeli. És amerre tekintetüket vetették a tömegek, mindenütt ott látták másokon és önmagukon, kalap mellé tűzve, zubbonyba dugva, blúzra kötve a demokrácia piros jelvényét. És akármerre haladtak a tömegek, mindenütt ott látták útjukban a gyalogos- és lovasrendőrök csoportjait, és mindenfelé találkoznunk kellett óriás teherautomobilokkal, színültig megrakva kakastollas, föltűzött szuronyú zsandárokkal, mintha őskori óriás sündisznó-szörnyetegek gurultak volna végig a XX. század modern fővárosának aszfaltján. És özönlöttek a tömegek, a férfiak mély hangja vegyült az asszonyok éles, csengő kiáltásával, polgárok éljenzése keveredett munkások harci jelszavaival. Valahol fölharsant: – Éljen az általános választójog! És már mintha visszhangja volna, úgy vágott rá vissza: – Éljen a világbéke!” (Népszava, 1917. június 9.) A már kifejezetten a békekövetelésért meghirdetett november 25-iki tüntetést a városligeti Iparcsarnokba szervezték. A Népszava a november 23-iki számában felhívta olvasói figyelmét: „Senki se maradjon otthon azzal a gondolattal, hogy nélküle is sokan lesznek. Senki se hárítsa át a másikra az annexiótlan s hadikárpótlás nélkül való béke és a rögtönzött fegyverszünet mellett való nyilvános bizonyságtétel nagyszerű kötelességét!” Szűk volt az Iparcsarnok Nem volt hiábavaló a felhívás. A lap 27-iki száma szerint: „A gyűléshez vonuló munkástömegek egy része a Körút, majd az Andrássy út felől igyekezett az Iparcsarnokhoz... A fölvonuló tömeg egészen ellepte a nagy úttestet. Kisebb rendőrcsapat, Krecsányi vezérletével azon buzgólkodott, hogy a sokaságot a gyalogjáróra szorítsa. Ez azonban sehogy sem sikerült. A sokaság magával sodorta a rendőröket, akik végre megunták a hasztalan erőlködést, kiváltak a tömegből, és elhelyezkedtek a Körönd egyik sarkában, ahonnan rezignáltan szemlélték a végeláthatatlan tömeg hullámzását, és hallgatták a békét sürgetők harsogását: – Békét akarunk! – Legyen vége a háborúnak!” A lapok többsége a 27-iki számban szintén beszámolt az eseményről. A maga sokszor patetikus modorában Az Est így: „Békéért zúgott tegnap ez a nagy város. A magasba nyúló házak utcái, az egész város, mint egy óriás orgona zendült meg dörgőn és kiszabadult lelkéből a hatalmas kiáltás.” A kéthetenként megjelenő Nőmunkás december elsején nagyobb távlatokat láttatva értékelt: „Túlzás nélkül nevezhetjük november 25-ét – a lefolyt vasárnapot – a magyar munkásság nagy napjának, mert bizonyosak vagyunk benne, hogy ilyennek fogja méltatni a történelem is.” Azt persze, nem tudhatták, hogy bármennyire fontos esemény volt is az iparcsarnoki gyűlés, a hátországi meg a frontpolitika hazai és nemzetközi vezérei még 1917 végén sem törődnek érdemben a tömegek vágyaival, s hogy a békéig – azóta tudjuk, a más és más országokkal más és más feltételekkel megkötött/kikényszerített békékig – tengernyi véren, gyászon, szenvedésen keresztül vezet majd az út. ● A képek forrása: FSZEK Budapest Gyűjtemény November 25-én az Iparcsarnokban és előtte is hatalmas tömeg követelte a háború befejezését (Jelfy Gyula felvétele)
