Budapest, 2017. (40. évfolyam)
11. szám, november - Daniss Győző: A NAGY HÁBORÚ - Éljen!-től Éljen!-ig
BUDAPEST 2017 november 20 A háborúra hergelt főváros – és kisebb hevülettel az ország többi része – már a trónörökös meggyilkolása miatt Belgrádnak küldött július 23-iki ultimátum hírére is ujjongott, ahogy szinte a teljes magyar sajtó. Egy kivétellel: „A háborút kívánó sajtóval szemben... az egyetlen kivétel a szocialisták lapja, amely ismét kizárta magát a magyar nemzet polgári közösségéből és hazafias együttérzéséből”. Ezek Tisza István szavai, július 26-án a „kizárt” Nép szava idézi őket. De hát mit is tett a Magyarországi Szociáldemokrata Párt központi közlönye? Például afféléket írt, mint a Tisza beszédével nagyjában egyidejűleg nyomdába adott, és másnap, július 25-én megjelent vezércikkében: „Nem akarunk háborút! (...) Az egész polgári sajtó és az egész osztályparlament a háború mellett üvöltött ma és csak egyetlen hang, a szocialista tiltakozás emelt szót a háború ellen. És mégis határozott hittel állítjuk, hogy az ország népének igazi közvéleményét ez az egyetlen hang fejezte ki.” Igaz, a Népszava „Nem akarunk hábo rút!” követelése három nappal a hadüze net előtt történt. Amikor még – legalább is egy időre – elkerülhető, de legalább elodázható lett volna a tragédia. Három nappal később minden megváltozott. Ga rami Ernőnek, a szociáldemokraták vezető politikusának későbbi fejtegetése szerint a békét csak a háború kitörésének pillanatáig követelhették a szociáldemokraták, utána ez a vereség követelésével látszott volna egyenértékűnek. Kiváltképpen az után, hogy már a harcok kezdetekor súlyos vereségek érték a központi hatalmak erőit, s hogy orosz csapatok törtek be Máramarosba. Akkor már csak a győzelmet lehetett kívánni. Az egyik legjellemzőbb állásfoglalás augusztus 2-án az Új Időkben jelenet meg: „A magyar király fegyverbe szólította a nemzet ifjúságát. Olyan nagyszerű lelkesedés fogadta a királyi szózatot, amely ámulattal tölti el Európát... Ma nincsenek Magyarországon politikai pártok, nincsenek társadalmi osztályok és vallásfelekezetek, csak testvérek vannak, akik halálos elszántsággal készek megvédeni a magyar korona fényét és a nemzeti zászló becsületét.” Titkos tárgyalások Csakhogy a „nagyszerű lelkesedés” keltette vágyak nem látszottak teljesedni. Mert hiába hulltak le a falevelek, katonáink a hangzatos uralkodói ígéret ellenére sem tértek haza győztesen. Már 1914-ben sok Éljen!-től Éljen!-ig Daniss Győző „Az Oktogonon az Andrássy út felől katonabanda közeledik. Mindenki odarohan, körülveszik, éljenzik, a karmestert fölemelik és – a Kossuth-nótát éneklik. – Éljen a háború! – kiáltják. Egy fiatalember, aki mindenesetre fölényes akar maradni, gúnyosan megjegyzi: – Jó, jó! Majd ha egy golyót kap a hasába, akkor nem éljenez. Egyelőre azonban csak ő kap a hasába egy ökölcsapást.” – július 27-iki számában Az Est ekképpen örökített meg egy korántsem ritkaság számba menő 1914-es pillanatot. A NAGY HÁBORÚ A tömegtájékoztatásnak az újságokon kívül szinte nem is volt más eszköze; a szerkesztőségek, kiadóhivatalok előtt sokszor nagy csoportok vártak a friss lapszámra
