Budapest, 2017. (40. évfolyam)

11. szám, november - Simplicissimus Budapestje

ről hallottunk szüleinktől, nagyszüleinktől. A név még a miénk, de már nem tudjuk, mit je­lent. Ilyen például a vurstli, az Angol Park, az Ős-Budavára, az omnibusz. Hát ezeket a fogal­makat e lexikon kihalássza nekünk a múltból. Hatodsorban: ásson elő egy még az előzőnél is mélyebb réteget, olyan dolgokat, amelyeknek már a neve is elsüllyedt. Ilyen példákban különösen gazdag a Városliget története. Tegyék a kezüket a szívükre, kedves olvasók, tudták Önök eddig, hogy ki volt és mit csinált egy bértolongó, vagy mi volt a cupringerlokál illetve a szerpentincsata? Könyvek esetén nem csak azt érdemes mérlegel­ni, hogy miről beszél, hanem azt is, hogy miről hallgat. A terjedelmet is szem előtt tartva nem foglalkozik a Liget természeti kialakulásával, régebbi és mai természetes élővilágával. Nem tér ki a Ligetet magában foglaló Zugló kiala­kulására, és nem ismerteti a Liget Projekt pil­lanatnyilag ismert és máris nagy változásokon átesett elképzeléseit. A kézirat kézenfekvő lezá­rásának időpontját úgy lehetne meghatározni: a Liget Projekt első kapavágása. A legutolsó beépített adat 2016 nyarán került a kéziratba, amikor a kozterkep.hu megtudta, miképpen ke­rült a Vajdahunyad vára külsejére a titokzatos Lugosi Béla szobor. Egy lexikon ideális esetben tartózkodik minden kritikai mellékzöngétől, még olyan nevetséges események leírásakor is, mint például a Vajdahunyad várába tervezett Úttörőpalota előkészületei, vagy a szeren­csére soha meg nem valósult ligeti Forma 1-es pálya. A szörnyülködés ezekben az esetekben is az olvasó dolga kell legyen, nem a szerzőké. A Liget, amely távoli, kültelki kirándulási célpontból fokozatosan a város közepére ke­rült, Budapest páratlan kincse. Fenntartva azt a lehetőséget, hogy mint mindennek, a Ligetnek is többféleképpen lehet jót akar­ni, érdemes figyelembe venni egy magától értetődő igazságot: „A Liget elsősorban mégis csak egy park”. Minden más csak ezután jöhet. Ez sugárzik ebből a lexikonból. És a tárgy iránti végtelen szeretet. A Városliget története a könyv megjelené­sével egyidőben nem áll meg, sőt. Minden eddiginél mozgalmasabb korszak elé nézünk. Csak remélni lehet, hogy e kötetnek idővel lesz még olyan bővített kiadása, ami majd a most előkészületben lévő új fejlemények­re is kitér. Ugyanilyen tömören, ténysze­rűen, higgadtan, és szeretettel. Nem lesznek kész a választásokra a Ligetbe szánt új múzeumok – sőt Nem emlékszem a pontos dátumra, me­lyik évben és hónapban történt, csak arra, hogy a hónap első keddje volt, mert a Spinoza Ház télikertjében üldö­géltünk a Nagy Budapest Törzsasztal tagjaival. Akkoriban körvonalazódott a megtorpedózott Szépművészeti-bő­vítés „gondolati jogutódjaként” kikelt Liget Projekt a maga teljességében. Mi­után mindenki kárhoztatta a tervezett pénzköltés módját és főleg helyszínét (inkább a rozsdaövezetekbe kellene építeni, ennyi pénzből csodát lehetne tenni, nem csak kulturális, hanem vá­rosszerkezeti szempontból is), én ki­jelentettem, hogy a többiek az asztal körül mind naivak: ez a pénz vagy így van, vagy sehogy. Aztán a beszélgetés más mederbe te­relődött: mérlegelték, mikorra lehet ez kész. Én amondó voltam, hogy ez a terv bizony elkészülhet 2018-ra, a választá­sokra. Közelről láttam a Kossuth tér át­építésének erőltetett tempóját, s talán mert egy könyv írás okán érintett lettem, megtetszettek a régi és az új elemekből kikevert tervek. Ekkor megszólalt J, az akkor még léte­ző, sőt második virágkorát élő nagy lap jó tollú kulturális rovatvezetője, igen ér­dekes kötetek szerzője. — Hajlandó lennél erre egy karton pezs­gőben fogadni? – kérdezte. — Persze – feleltem magabiztosan. Nem volt bölcs dolog. Most ott tartunk, hogy nem csak készen nem lesznek az épületek, de el se kezdték őket építeni. Közben a ter­vek „egy csipetnyit” változtak: egy új mú­zeum (?) bekerült, kettő kikerült, egy szín­ház bekerült, majd kisvártatva kikerült, egy múzeum csiricsáré régi homlokzata (mo­dern múzeummal a föld alatt) , majd kide­rült, a múzeumot mégis inkább máshol... Közben J lapja megszűnt, ő egy másik, még nagyobb hagyományú laphoz iga­zolt át, és néhány hete megkockáztatta a kézenfekvőnek látszó feltételezést: azért tolódik az építkezés, mert a vizes világ­bajnokságra kellett a pénz. Az egyetlen dolog, amivel a Liget prog­ramból mindenki egyetértett, a Szépmű­vészeti Múzeum Román Csarnokának renoválása viszont szépen halad. Talán az meglesz a választásokig. A Liget Budapest Projekt kaméleonként változó, nagyon csinos honlapja most az új, akadálymentes park hájpolásával kez­dődik. Az épületek közé beemelték a han­gyányi léptékű kis pavilonokat, amelye­ket Feszl Frigyes hajdani tervei ihlettek. Nem lehet nem észrevenni, hogy a honlap szellemisége megváltozott. Egyre gazda­gabb, a hírrovatban sok az új információ, mindenféle társadalmi szervezetek által feltett kérdésekre adott válasz, makett elhelyezése a Néprajzi Múzeumban, stb. Keserves volt a tanulási folyamat, talán volt eredménye. Valóban szép lesz a park, és ezt mindenki támogatja is. Lehet fogadni viszont, hogy végül hány épület készül el. Én, köszönöm, nem fogadok, ilyen jóslá­si képességekkel nem szabad. Vajon milyen pezsgőt szeret J? A Hun­garia Extra Dry jó lesz? Vagy inkább Ko­saras barátom kedvence, a neve ellenére szintén magyar márka, a Kreinbacher? ● (www.ligetbudapest.hu) 19 A címlap forrása: Klösz György felvétele 1896 (FORTEPAN – Budapest Főváros Levéltára)

Next

/
Oldalképek
Tartalom