Budapest, 2017. (40. évfolyam)
11. szám, november - Simplicissimus Budapestje
Simplicissimus Budapestje BEVEZETÉS A KORSZERÛ SZNOB- ÉS HEDONIZMUSBA, VALAMINT AZ ALKALMAZOTT EMBERLESÉS TUDOMÁNYÁBA A helytörténet kívülről érkezett hősei Két és fél évvel ezelőtt egy örömteli megbeszélésre hívtak a Szabó Ervin Könyvtár főigazgatói irodájába. Újraindult a Városháza Kiadó, és ehhez egy informális tanácsadó testületet trombitáltak össze. Az ex officio illetékes intézmény-igazgatókon kívül hárman is ott voltunk a Nagy Budapest Törzsasztaltól. Kiderült, hogy a kiadói „vállalkozás” a könyvtár kebelében indul, az ügyvezetői teendőkkel Csomós Miklós t, az előző ciklusokban várospolitikust bízták meg. A tűz és víz összeegyeztetése ősi emberi álom, de eddig még senkinek sem sikerült. A költségvetési intézmények túlszabályozottsága és egy könyvkiadó szükségszerű kockázatvállalása nehezen illeszthetők össze. Ezért aztán lassan alakultak ki a működés keretei, és az elkészült (igen jó, helyenként kiemelkedő) könyvek lassan jutottak el az érdeklődőkhöz. Kezdetektől az volt a terv, hogy a szűkös, főváros adta költségvetést a hatalmas, régebbi kiadvány-készlet kiárulásával lehetne megtoldani. Ez az ügy is igen lassan haladt, talán most már a megoldás közelében jár. Régi igazság: ha a sokféle jóindulat és munka nem ideálisan illeszkedik, akkor nem összegződik. Az első tanácsadói megbeszélésen én csak egyetlen ötletet vetettem fel, mert csak egyetlen kiadót kereső jó kéziratról tudtam. Ezt azonban annyira támogattam, hogy amikor Csomós igazgató arra kért, hogy ez esetben szerkesztőként is működjek közre, nem tudtam nemet mondani. Úgy éreztem, hogy egy induló kiadónak nagy kincs ez a kézirat: a Városliget iránt nyilvánvaló okokból igen erős manapság az érdeklődés. És a kívülről érkezett szerzők minden támogatást megérdemelnek kitartásukért, türelmükért. Egyikük, Ligetfalvi György olyan gyakorlati hajlamú bölcsész, akit sorsa egyszer csak a Petőfi Csarnokba sodort, később az Állatkertbe. Ő alapította a Városliget történetét feldolgozó legelső weboldalt. Lassanként Liget-szakértő lett, kiállítást rendezett, cikkek, könyvrészletek szerzője, rádió- és tévéműsorok szereplője lett. Szerzőtársa, Majkó Zsuzsanna irodalom történész végzettségű, ő valamivel szabályosabb pályát futott be. Már húsz éve vállaltan foglalkozik a Liget kultúrhistóriájával. A könyv fülszövege számára így határozta meg érdeklődési területeit: „a köz park koronként eltérő használati módjai, a városlakók életében betöltött szerep koronkénti változása, az állam és a főváros vitái a Városliget reprezentatív, illetvehagyományos közparki szerepe körül, az emlékezetkultúrában élő »Városliget-kép« változásai a XX. század folyamán.” Rendszeresen publikál a varosliget.info , illetve az uj jealigetben.blog.hu oldalakon. Jónéhány szor vezetett sétákat itt, illetve ligeti intézményekben. Szó sincs arról, hogy amatőrök lennének tehát, de mégis, „kívülről jöttek”. A Városligettel foglalkozás életformájukká vált, az egész lexikonban érezhető valami plusz lelkesedés – ami jó olvasmánnyá is teszi. Ez ebben a műfajban szokatlan s örvendetes dolog. Mindezt részletesebben is megírtam az előszóban, amit most – nem tagadom, a vásárlásra buzdítás céljából – ide is másolok. Előszó a Városliget lexikonhoz Fontos kézikönyvet kap kezébe a Budapest története iránt érdeklődő egyre nagyobb számú olvasóközönség. Húsz év munkája fekszik benne, és ez meg is látszik rajta. Az irodalomjegyzék 268 tételt számlál, ehhez jön még a 33 sajtótermék, amelyet átnéztek, hogy pontosítsák azokat a tényeket, amelyeket mindenki buzgón ismételgetett, pedig még azokból az időkből származtak, amikor a vélemény és a benyomás összemosódott a tényekkel. Ez a könyv több, mint egy lexikon, abban az értelemben, hogy nem csak adatok gyors megtalálására szolgál. Igen jó, sokat csiszolt jó olvasmány is. Biztosak lehetünk abban, hogy jónéhány alkalommal előfordul majd, hogy valaki az első oldaltól az utolsóig, akár egyvégtében elolvassa. Nyelvezete tömör és láttató, a szerzők a múlt felidézését számos idézettel teszik teljesebbé. Ezek közül az idézetek közül számos olyan van, amelyet ők találtak – eddig megbújtak kis példányszámú, elveszettnek hitt könyvek, a könyvtárakban porosodó újságok régi számaiban. Ugyancsak reveláció számba megy az illusztrációk nagyobbik része. A múzeumokból előásott képeken kívül nagyon nagy számú Fortepan kép is gazdagítja a könyvet. Talán először mutatkozik meg ilyen mértékben a közösségi képgyűjtés ereje egy minőségi helytörténeti kiadványban. Egy jó lexikonnak köztudomásúan hat dolognak kell megfelelnie. Először is, tárgyát merítse ki, tárgyalja a témát teljes körűen, egészen a kézirat lezárásának időpontjáig. Másodsorban forrásait igyekezzen kritikával kezelni, támaszkodjon új, eredeti kutatásokra is, levéltári, illetve sajtóforrásokra. Harmadsorban legyen hozzá megfelelő számú illusztráció – nem mindent lehet szavakban elmondani. Negyedsorban, dolgozza fel tárgyát több szempontból, (e lexikon szempontjából értelmezve) az események/intézmények/ épületek mellett külön katalogizálja az embereket/szobrokat. (Ez a munka valóságos katalógusát adja a Liget homályba vesző hőseinek: van köztük városi csősz, léghajós, kertészmérnök, fotográfus, bohóc, fürdőorvos, cirkuszi vállalkozó, hintáslegény, állatkert-igazgató, liliputi embereknek értelmes életet adó színházcsináló – és sokan mások.) Ötödsorban ásson elő olyan dolgokat, amiket a 19. századi művelődéstörténet „lesüllyedt kultúrjószágnak” nevez. Olyan dolgok ezek, amik-18 A kötetet és a címlapot tervezte: Kurucz Dóra
