Budapest, 2017. (40. évfolyam)
11. szám, november - Saly Noémi: Örömzene dózer-kódával
BUDAPEST 2017 november 4 sítottam, és előálltam azzal, hogy vállalkozásba kiveszem. Így lett. – Mit csináltál másképp, mint a többiek? – Az ember a saját képére alakítja a boltot. Nagyon fontos az időtálló olvasói ízlés és az értékelvű könyvkészlet. Itt inkább antikváriumi hangulat van: sok könyv kevés példányban. Ha elfogy, pótolom. – Hogy élted meg a könyves szakma közelmúltbeli nagy viharait? – Nem csak ott voltak viharok. Paradigmaváltás a turizmusban, digitális forradalom, ez mind érintette a szakmát. Nagy cégek alakultak, kis könyvesboltok ma nemigen tudnak önállóan létezni. Nekem se volt könnyű három alkalmazottat, rezsit, számlákat fizetni. De az én életem sose a profitról szólt, nekem ez volt a küldetésem, örömzene volt ez a 27 vagy összesen már 52 év. – A Litea az itteniek számára sokkal több, mint simán egy bolt. – Családias hangulat, összetartozás, közösség – nem véletlenül járt össze nálam a Várbarátok Köre is. Hát, igen. Messze túlléptünk a könyvek adásvételén. Volt rengeteg könyvbemutató, irodalmi est, előadások... – Tudsz mondani egy számot, hogy mennyi? – Hát várjál, 27 év, havi átlagban kettő-három, mondjuk egy évben 36-40, az úgy ezer rendezvény... – Itt is volt valami sajátos válogatási szabály? – A hőskorban különösen figyeltem a határon túli magyar irodalomra és színházra. Erdély, Felvidék, Délvidék, diaszpóra, amerikai magyar egyesületek. Illyés Kinga szavalt, jött Szilágyi István , Sütő, Kányádi , az erdélyi Jancsó Miklós . A Volt egyszer egy Kolozsvár bemutatóján, vasárnap volt, amikor nem nagyon szokás könyvbemutatókat tartani, mint a New York-i Little Italy, olyan lett a bolt: Little Kolozsvár, mindenki idegyűlt a városból. – Saját tapasztalatom, hogy ezekről a rendezvényekről nem lehet csak úgy hazamenni... – A könyvbemutató nagyon fontos. Hitelesíti az olvasmányélményt. Jó találkozni az íróval, az emberrel a maga valójában. Az olvasók szeretnek együtt maradni, beszélgetni, koccintani vele. Ez mindenkinek ünnep. – Ezért szervezted a budavári könyvünnepet is? – Azt az önkormányzattal közösen szervezzük 2003 óta. Abban az évben lettem a kerület díszpolgára. – Idén tavasszal jelentős állami kitüntetést is kaptál. – A magyar érdemrend lovagkeresztjét. Nagyon büszke vagyok rá. – Vannak, akik a Liteát afféle jobboldali fészekként skatulyázták be. Ez jogos? – Nem. A Vár persze mindig is konzervatív, polgári negyed volt. De én inkább valamiféle szellemi ökuménére törekedtem. Itt magyarság-szolgálat folyt, nem pártpolitika. A turistáknak is egy kultúrnemzet képét igyekeztem közvetíteni, én egy ilyen nemzet tagjának szeretném érezni magam. – Október 31-én lehúzod a rolót. Hogyan tovább? – A pavilont lebontják, a helyén a minisztérium vendégparkolója lesz. Az önkormányzat nagyon segítőkész. Több lehetséges új helyiségről tárgyalunk, csakhogy közösségi rendezvényekre sajnos egyik se alkalmas. De én bizakodom. „Él magyar, áll Buda még!” ● Berek Kati könyve bemutatóján, 2004-ben
