Budapest, 2017. (40. évfolyam)
11. szám, november - Gács János: Apponyi gyászhintója
BUDAPEST 2017 november 5 Apponyi gyászhintója Gács János Ezt az iparművészeti remekművet – a főváros hivatalos gyászhintóját – Budapest népe utoljára több mint háromnegyed évszázaddal ezelőtt láthatta végiggördülni a város utcáin. Idén megújulva bárki megtekintheti a Fiumei úti sírkert bejáratának közelében. Amint a bethleni konszolidáció nyomán megnyílt egy kis mozgástér a magyar gazdaság és társadalom szereplői előtt, a Fővárosi Temetkezési Intézet kezdeményezte a közélet nagy halottjainak temetésére szolgáló reprezentatív gyászhintó megépítését. A tekintélyes méretű jármű 1928-tól 1932-ig épült, s amint elkészült, 1933. február 14-én, gróf Apponyi Albert temetésén – melynek pompája legfeljebb Kossuth te metéséhez, illetve Rákóczi újratemetésé hez volt fogható – azonnal használatba is vették. A gyászkocsin ennek az egész országot megmozgató eseménynek a nyomán ragadt rajta az „Apponyi-hintó” név. A gróf 87 éves korában hunyt el Genfben, ahol a már egy éve ülésező leszerelési konferencián vett részt. Halálával egy hat évtizedes, osztatlan hazai és nemzetközi elismeréssel övezett politikai pályafutás zárult le. Ez a tisztelet ad magyarázatot arra, hogy miért rendeztek államfői szintű temetést az agg politikusnak, aki ekkor a Népszövetség magyar képviselőcsoportját vezette, s a hazai legitimisták doyenje volt. Erkölcsi tartása, szociális érzékenysége, arisztokratikus eleganciája s a trianoni béketárgyalások során Magyarország integritásának védelmében elmondott, eredményt ugyan nem hozó, de nemzetközi figyelmet keltő beszéde még kül- és belföldi politikai ellenfelei körében is megkérdőjelezhetetlen tekintélyt kölcsönzött Apponyinak. Jellemző például, hogy még legnagyobb népszövetségi ellenfele, Titulescu román fődelegátus is megrendült hangú gyásztáviratot küldött az özvegynek. Gyászmenet másfél kilométeren Szécsényi András történész tanulmánya nyomán érdemes felidézni a gróf utolsó napjainak és temetésének néhány momentumát. Halála előtt egy nappal valameny nyi magyar templomban és zsinagógában imádkoztak a tüdőgyulladásból való felgyógyulásáért. A rádió azonnal jelentette halálhírét, ennek nyomán spontán módon minden házra gyászlobogót tűztek ki. A törvényhozás másnapi ülését kizárólag az ő emlékének szentelte. A Parlamentben ravatalozták fel, onnan vitte a hat ló által húzott gyászhintó százezres tömeg sorfala között végső nyughelyére, a Mátyás-templomba. (Ebben a templomban annak idején részt vett Fe renc József koronázásán.) A ravatalnál és a temetésen megjelent, illetve beszédet is mondott az ország valamennyi közjogi és egyházi méltósága, a kormányzó, a miniszterelnök, a hercegprímás (50 pap kíséretében!), a főváros és a városok, falvak küldöttei. Apponyi a jászberényi választókerület képviselője volt, a város delegációja még a Lehel kürtjét is magával hozta a szertartásra. A temetési menet másfél kilométer hosszú volt. A rádió 13 mikrofonnal, négy nyelven közvetített, és a heti filmhíradó is teljes terjedelmében ezzel az eseménnyel foglalkozott. Sorsfordulat A hintót ezután még három államférfi gyászszertartása során használták: Göm bös Gyula miniszterelnök 1936 októberi, Csáky István külügyminiszter 1941 janu ári és Teleki Pál miniszterelnök 1941 áp rilisi temetésekor. A miniszterelnökök temetésén a hintó elé nyolc lovat fogtak be. Felmerülhet a kérdés, hogy Horthy István kormányzóhelyettes temetésén miért nem kapott szerepet? Erre az a válasz, hogy őt katonaként ágyútalpra helyezett koporsóban vitték sírjához. A hintó ez után több mint két évtizedre eltűnt szem elől: jelenleg senki sem tudja pontosan, hol vészelte át a zavaros történelmi időket. Annyi bizonyos, hogy 1963-ban a Közlekedési Múzeum birtokába került, vélhetően nem függetlenül attól, hogy tervezője, Jordán Károly ekkor az intézmény szakértő bizottságának tagja volt. A Tatai úti raktárba került, de volt olyan időszak is, amikor a szabad ég alatt állt. (Ez a restaurálás során végzett vizsgálatokból derült ki.) Sorsa akkor fordult jobbra, amikor Radnainé dr. Fogarasi Katalin, a Nemzeti Örökség Intézetének (NÖRI) főigazgatója tárgyalásokat kezdeményezett a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeummal (MMKM) a gyászkocsi restaurálásáról és kiállításáról. A megbeszélések eredményeképpen a gyászhintó a Múzeum tartós letétjeként átkerült a NÖRI kezelésébe. Az Intézet saját költségén elvégezte a mestermű restaurálását, és megteremtette a közszemlére bocsátás szigorú (az MMKM által megszabott) feltételeit. Így valósulhatott meg az a szándék, hogy a Fiumei Úti Sírkert Nemzeti Emlékhely látogatói egy nemzeti jelképnek számító különleges járművel találkozzanak, amelyet elsőként egy olyan államférfi temetésénél használtak, aki egész tevékenységét a nemzet egységének szolgálatába állította. fotó: Kapusi Zoltán
