Budapest, 2017. (40. évfolyam)
11. szám, november - Saly Noémi: Örömzene dózer-kódával
BUDAPEST 2017 november 3 abból kettő elkel pluszban amellett, amiért jött. A másik vevő bejön, bambul. Itt, a Liteában azt látta: nini, asztalok, kávé... Leül, megint csak beszélgetsz vele, egyszercsak egy halom könyv van előtte, lapozgassa csak nyugodtan... Sir Anthony Hopkins hetente többször is feljött a Four Seasons-ből, hörbölgette a jeges limonádéját mentával, a végén megvette az összes magyar irodalmat angolul, és egy egész spanyol turistacsoport vele dedikáltatott Budapest-útikönyvet. Én ezt, az emberi részét ki nem hagynám! Nem is hiszek az online kereskedelemben. – Ez a könyvesbolti életnek az a része, amit a vevő is lát. Mi az, amit nem? – Szállítólevelek, számlák, szerződések... Ezeket a fiam intézi. A szakmai tantárgyak között ma is ott vannak az áruforgalmi ismeretek, a könyvelés. Nagyon kell vigyázni a bevételek és a kiadások arányára, a forgási sebességre. A könyves világ elég rugalmas, mi bizományosi konstrukcióban dolgozunk. És persze ismerni kell a művelődéstörténetet, a könyvtörténetet. A Litea annak a nyomdának a tőszomszédságában áll, ahol Hess András kezéből kikerült az első nyomtatott magyar könyv. Nem akármilyen érzés és felelősség. Meg a kontinuitás tudata. – Nem költöztél messzire a Sün-házból se... Az hogyan történt? – 1989. augusztus 20-án megnyílt ez a bolt, a Helikon és a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó tulajdonában. Szezonális üzletnek szánták, október 1-jén be is zárt, télen benéztem, itt állt a hóban üresen, vakon. Bementem a kiadóba, hogy átvenném... Aztán jött a privatizációs hullám, az új pénzügyi vezetőnő valami drogériával meg farmergatya-kereskedőkkel tárgyalt a pavilon eladásáról. Velem is közölték február végén, hogy áprilistól megszűnik a munkahelyem. Ezt én eluta-Sinkovits Imre előadóestje, 2000-ben
