Budapest, 2017. (40. évfolyam)
11. szám, november - Saly Noémi: Örömzene dózer-kódával
BUDAPEST 2017 november 2 – Aki ismer, tudja: az Isten is könyvesnek teremtett. De hogy kezdődött? – Apám orvos volt Zalában, anyám gyógy pe dagógus, aztán elvégezte a magyar és a könyvtár szakot is. Volt könyv körülöttem bőven. És ott is, ahol gimnazistaként Budapesten éltem: Remetei Filep Imre unitárius püspöki helynök la kásában. Találkoztam a vendégeikkel is, köztük Tamási Áron nal, Sinka István nal. A családdal mentem tizenöt évesen Püski Sándorék társaságában Sajkodra Németh Lászlóékhoz, majd miután megettük Ella néni gulyáslevesét, Illyés ékhez. – Gondolom, bölcsészkarra jelentkeztél. – Igen, de nem vettek föl. És tudod, mit? Én ezzel egyetértek. Két azonos pontszámú gyerek közül azt vették föl, akinek rosszabb volt a családi háttere. És ez igazságos. Neki többet kellett gürcölni ugyanazért az eredményért. – Ott állsz 1965-ben egy dicséretes érettségivel. Mi lesz? – Az Andrássy út – akkor még Népköztársaság útja – 2-ben volt egy könyvesbolt, ott lettem tanuló. Kapitány Mik lós volt a vezetője, nagyszerű kereskedő. Tőle tanultam, hogy a könyvet helybe kell vinni a vevőnek. Ma is kitelepülök én lovasversenyre, kertészeti kiállításra, bárhová, ahol jó közönségre számítok. A környék tele volt „-impexekkel”, külker vállalatokkal. Kapitány odaküldte a kollégákat a Magyarországról szóló képes albumokkal, vették ajándéknak, mint a cukrot. Innen kerültem át négy évre a Váci utcai Idegennyelvű Könyvesboltba. – A város legelitebb könyvesboltjába... – Igen. Oda jártak az egyetemi tanárok, akadémikusok, mindenki. És rengeteg turista. Az én területem a Corvina szortimentje volt, benne az idegen nyelvekre fordított magyar irodalom. Fél évig pakoltam és törölgettem a raktárban, mielőtt kiengedtek az eladótérbe. Addigra fejből tudtam mindent. Nemes Kata írt pár éve a BUDAPEST-be egy kétrészes cikket erről a boltról. [2005. 4-5. szám – a szerk.] – Miért jöttél el négy év után? – Megszülettek a gyerekeim, hat évig gyesen voltam. És már nem oda mentem vissza, hanem ide, a Várba. Épp negyven évvel ezelőtt, 1977 szeptember 1-jén kezdtem a Vörös Sün ház sarkán lévő boltocskában. Diószegi Judit tal csináltuk ketten. De ha van áru, amit el lehet adni, az a könyv! – Hogy csinálod, mesélj! – Kétféle vevő van. Az egyik kezdeményez. Keres egy címet vagy témát. Elkezdesz vele beszélgetni. Leteszel elé még három-négy kötetet, könnyen lehet, hogy Örömzene dózer-kódával szöveg: Saly Noémi, fotó: Baric Imre Szeptemberben lett hivatalossá, amit nem akartunk elhinni: két étterem mellett a Nemzetgazdasági Minisztérium költözésének áldozatává válik a Várnegyed egyetlen könyvesboltja, a legendás Litea is. Tulajdonosával, Bakó Annamáriával már csomagolás közben beszélgettünk múltról és jövőről.
