Budapest, 2017. (40. évfolyam)
10. szám, október - Koltai András: Jelenetek a piarista gimnázium múltjából
BUDAPEST 2017 október 22 A leadben említett három esemény első látásra nem reprezentálja az akkor már 212 éves iskola történelmét, sőt a harmadiknak nincs is köze Pesthez. Az igazgató talán úgy gondolta, hogy a magyar nyelv, a műszaki tudományok és a hazafias hősiesség azok a legfontosabb területek, amelyekkel a pesti piarista gimnázium a legtöbbet tette és teheti a hazáért. Választhatott volna más jeleneteket is. Hiszen a város legrégebbi, 1717-ben – háromszáz esztendeje – alapított középiskolájának páratlanul gazdag a köztanulságokkal tanító múltja. Kézenfekvőnek tűnt volna például az alapítás megjelenítése, ahogy a barokk festészetben gyakran előfordult. A képen a régi pesti városháza egyik termét láthatnánk, amint 1717. október 30-án Lenner János bíró és Zajkányi Lénárd (a S. Eustachio) vicepro vinciális (azért vice, mert akkor a magyar piaristák még a német rendtartományhoz tartoztak) aláírják a piarista gimnázium alapítólevelét. Lenner mellett a város szindikusa (jegyző és ügyész egy személyben), Mosel Antal állna, aki az ügy elkötelezett szervezője volt. Mosel azért lépett kapcsolatba a piaristákkal, mert „jóllehet a szomszédos Buda várában található egy gimnázium az ifjúság nevelésére, mégis egyrészt a vár késedelmes megnyitása, másrészt a közöttünk hömpölygő Duna áradásai, hullámverései, a gyakori viharok és a téli jégzajlás jelentősen akadályozzák és hátráltatják az ifjúságot a nevezett iskola látogatásában”. Miután pedig kiderült, hogy a budai jezsuiták nem akarnak Pesten is gimnáziumot nyitni, a város az ország másik tanító szerzetesrendéhez, a piaristákhoz fordult, akik ráadásul sokkal kevesebb pénzért is hajlandók voltak kollégiumot alapítani. A város évente 300 forintot ígért saját pénzéből, további 300 forintot pedig a városi plébános jövedelméből, hogy a piaristák káplánként is segítsék a plébánost. Ez utóbbi föltétel végül nem is került be az alapítólevélbe, ám a viceprovinciális szóbeli ígéretet tett arra, hogy három évig ezt a feladatot is ellátják. A képen Zajkányi viceprovinciális mellett négy piarista, a pesti rendház első tagjai állnának: Goltperger Lipót (a S. Martino) elöljáró és német hitszónok, Demka Sándor (a Visitatione B.M.V.) iskolai prefektus és magyar szónok, valamint Puchóczy Márton (a S. Adalberto) a felsőbb és Kosticky András (a S. Caecilia) az alsóbb osztályok tanára. Ők voltak azok, akik november 6-án megkezdték a tanítást abban a városháza mellett álló kis házban, amelyet a tanács alakíttatott át a piaristák lakhelyének és iskolájának. Az új filozófia A második történelmi festményen Cörver Elek (Alexius a S. Maria Magdalena) sze repelne, amint 1744-ben első fizikai előadását tartja a Galamb utcai piarista rendház refektóriumában. Az iskola helyzetét ugyanis alapvetően megváltoztatta, hogy a gimnáziumi osztályok mellett filozófiát is tanulhattak ott a diákok. A hat osztályos gimnázium két éves képzéssel egészült ki, a diákok már nem elsősorban a latint magolták, hanem fizikát, metafizikát, logikát, matematikát és történelmet is, nem akármilyen színvonalon. Cörver Rómában ismerte meg az „új filozófiát” , a newtoni alapelveken nyugvó, kísérleteken alapuló modern természettudományt, amelyet Magyarországon, katolikus iskolában elsőként ő tanított, itt, Pesten, egy évtizeddel megelőzve például a nagyszombati jezsuita egyetemet. Cörver első filozófiai kurzusa leplezetlenül elitképzés volt. A 16 hallgató közül tucatnyian főrendűek (az Andrássy, Forgách, Grassalkovich, Keglevich, Sándor, Laffert és Perensberg családokból), hárman pedig szer zetesnövendékek. A tanfolyam végén, 1746-ben a nyilvános díszvizsgák, disputációk téziseit ötféle vál-Jelenetek a piarista gimnázium múltjából Koltai András Kisparti János, a budapesti piarista gimnázium igazgatója 1929-ben három történelmi festményt rendelt meg irodája számára Pándy Lajos festőművésztől, amelyek az iskola, illetve a piarista rend életének egy-egy jelentős eseményét ábrázolták: a Benyák Bernát által 1777-ben megrendezett első magyar nyelvű, nyilvános filozófiai vizsgát, a Szablik István piarista által 1784-ben fölbocsátott léggömböt, és az Erdősi Imre által a branyiszkói csatában vezetett honvédrohamot (1849). Kisparti János, a budapesti piarista gimnázium igazgatója, irodájában (1931)
