Budapest, 2017. (40. évfolyam)
10. szám, október - Horváth Júlia Borbála: A faragás lett a fülbevaló rajta
BUDAPEST 2017 október 18 A Lánczhíd-Zugliget viszonylat végállomásán nagy csődület támadt. A hűvös délelőtt ellenére szinte teljesen megtelt a váróterem, és az épület kisebb-nagyobb helyiségeiben sorban állnak az érdeklődők. Tollas kalapú nők, ráérő vigécek, munkás nagyszülők nézelődnek; a kis- és nagyleányok pelerinben, a fiúcskák térdnadrágban illegetik magukat a fotográfus kamerája előtt. Ki tudja, mit szánnak belőle az utókornak, s mit a családi albumnak, mindenesetre a külcsín tökéletes. Az elvárt kirándulóöltözet túrázók részére: acélszürke posztóöltöny, fehér ing égkék nyakkendővel (a csomó alatt csattal összefogni), hozzá a díszzsebben pettyes zsebkendő, a fejtetőn kalap, a kézben pedig fémben végződő túrabot, amely szükség estén könnyedén ülőkévé nyitható. Az idefelé vezető út kinek hogyan telt: a környékbeliek mindenesetre magukra kaptak egy esőköpenyt, és már szürcsölhették is a budai resti-kaffét. A távolabbról érkező lakosok – a gyaloglósabb fajtából–, romantikus esernyő-utazáson vehettek részt. Meghitt fajtája ez a közlekedésnek, s a nő, ha nem kíván bőrig ázni, vagy szénné égni, szorosan az ernyőt tartó úr karjához simulva hagyja vezettetni magát; ha ismeri őt, ha sem (az esernyő feltalálója nagy valószínűséggel férfiember lehetett). A Belváros felől érkezők turistaútvonalon közelítettek a pályaudvarnak beillő peronhoz. Igazán kitettek magukért a tervezők, a kivitelezők: a szerény állomásépületet az ezernyolcszáznyolcvanötös Budapesti Országos Kiállításra veres téglából készült csarnokká építették át. A budai és a pesti lakosok büszkén szemlélik a tornácos, faragott oromzattal díszített alkotmányt, amely megszólalásig hasonlít a tizenkilencedik századi elegáns fürdőhelyek ábrándos szállodáihoz. A díszlet itt sem marad el; körös-körül hegyek, völgyek, hosz szúlábú fenyők, elegáns platánok és viruló cserjék rendezik a tájképet. A szurdok felől nedves szénaillatot görget az ősziesre forduló szél; a házi konyhákban gőzölgő vasárnapi ebéd is kitesz magáért. A társaság a borongó kilátások elől behúzódhatik a váróterembe, onnan is remekül élvezhető a zsonglőrök és a kintornások produkciója. Mindkét társulat a lehető legjobbat hozza ki magából. Legnépszerűbb dallam Bob herceg belépője, a Londonban sej, van számos utca... kezdetű, amelyet, tekintettel a fokozott érdeklődésre, a pödört bajszú verklis és társnője a délután folyamán többször előad. Nagyszabású ejtőzésre azonban nincs lehetőség, mert rövidesen szervezett kirándulás indul az épület és a környék felfedezésére. A gondos túrázó zsákjában összecsukható kulacs, zsebkés, légyfogó, hágóvas, élelemdoboz (tele), csibuk és fokos található, no meg gyújtószerszám, melynek segítségével minden körümények között füstjeleket adhat, ha túl messzire ment el. A polgárok óvatosan kerülgetik a pocsolyákat, és nézegetik, melyik terem mire szolgál. A két oldalsó pavilon egyikében postát, távirdát, és dohánytőzsdét helyeztek el, a másikban a kocsivezetők laktanyája, az iroda és a mindenkori állomásfőnök lakosztálya található. Goromba időjárás esetén, a közöttük húzódó hosszú csarnokban akár ötszáz ember is menedékre talál... ...Éppen úgy, mint most, százharminckét évvel később, az utódok által rendezett ünnepségen is, amikor másodszor adták át a felújított zugligeti villamos-végállomást. A két rendezvény között a különbség mindössze annyi, hogy most már sem ló-, sem villamosvasút nem jár arrafelé; e szakaszon legutóbb napra pontosan negyven évvel és nyolc hónappal ezelőtt döcögött végig utoljára az ötvennyolcas villamos. A kettes számú megnyitó-ünnepség épp oly impozánsra sikerült, mint amilyen az első lehetett. Ezúttal polgármestertől kezdve építészen és városvédőn át, az egykori és leendő utasokig sok-sok lelkes polgár megjelent, s egy emberként tudott örülni a közös értéknek. A helytörténészek az elmúlt százharminc év eseményeiről meséltek: annak idején miképpen született meg a gondolat, hogy hegynek föl, völgynek le vezessenek villamospályát, és hogy miután átadták, 1900-ban a rendőrfőnök egy súlyos balesetetet követően beszüntette volna a járatot. Gyorsan peregtek az évek: harminc évvel később, miután meghosszabbították a nyomvonalat, a végállomás egyszerű megállóvá változott, majd hasznosítandó a fölöslegessé vált hatalmas csarnokot, az oldalát befalazták, és a közlekedési dolgozók részére kétszintes társasházzá alakították át. A legendás öt-A faragás lett a fülbevaló rajta szöveg: Horváth Júlia Borbála, fotó: Sebestyén László Figyelem: „eladó a világ legszebb lóvasút állomása! Az ingatlanértékelési szakvéleményben megállapított forgalmi értéke: 61.900.000,-Ft, mely összeg a versenytárgyalás eredményétől függően emelkedhet.” – Néhány évvel ezelőtt, még hasonló tartalmú hirdetésben próbálkoztak megszabadulni az elhagyatott, és igen romos zugligeti villamosvégállomás épületétől. Az ingatlan végül nem kelt el, s a lelkes patrióták, építészek és városvezetők egymásra találása révén, ez év szeptember tizenhetedikén átadták a múltjához méltón felújított műemléket.
