Budapest, 2017. (40. évfolyam)
9. szám, szeptember - Simplicissimus Budapestje
Simplicissimus Budapestje BEVEZETÉS A KORSZERÛ SZNOB- ÉS HEDONIZMUSBA, VALAMINT AZ ALKALMAZOTT EMBERLESÉS TUDOMÁNYÁBA Panta rhei, azaz minden mozgásban Kis híján tíz éve írom a BUDAPEST olvasóinak ezeket az elmélkedéseket – ez alatt jószerivel minden megváltozott körülöttünk. Kezdek biztos lenni abban, hogy egy átfogó civilizációs változás örvényébe kerültünk. És ez alapvetően változtatja meg azt, hogyan viszonyulunk fővárosunkhoz. Kezdjük azzal, miként értesülök a dolgokról. Tíz évvel ezelőtt információim túlnyomó részét nyomtatott, napi- és hetilapokból, folyóiratokból szereztem. (Akkoriban hallottam azt a szót először, hogy blog, még nem tudtam, mit jelent.) Ma több mint a felét a Facebookról és mindenféle blogokból. Egy alkalmazás naponta ösz szeszedi nekem, ami igazán érdekel. Bizonyos értelemben saját, személyre szabott újságomat olvasom – amely, ha akarnám, olyan küllemű is lehetne. A mai sajtó: folyamatos spektrum A blogok hatalomátvételét nagymértékben felgyorsította két változás: a Facebook és az okostelefonok nagyjából párhuzamos elterjedése. (Fontosnak érzem, hogy ezekről a dolgokról beszéljek, noha amennyire tudom, olvasóink egy tekintélyes része nem él a Facebokkal, sőt, okostelefonja sincs – legalábbis nem használja ki képességeit.) Én a Facebookon jó ideig csak leselkedtem, de egy idő után elszégyelltem magamat. Nem lehet mindig csak kapni. Lassanként elkezdtem hát posztolni. Rám is hatott a „csoportnyomás”. Ez alatt azt értem, hogy a megosztott olvasmányokból értesültem bizonyos blogbejegyzésekről. Eltartott egy ideig, amíg ledőlt a hivatásosok által készített sajtótermékek és az őrült hobbisták által írt blogok közti fal. Mindezt tarkította az ingyenesség – bátran kimondhatjuk – kétes szerepe. Az internet népe (mára szinte a teljes lakosság) villámgyorsan hozzászokott az ingyenességhez, cserébe elég könnyen engedett a minőségi elvárásaiból. Hogyne engedett volna, amikor megjelentek a reklámból (és egyéb, itt nem taglalandó forrásokból) élő alacsony színvonalú bulvárlapok. Ha minket nem szigorúan a városunkkal kapcsolatos folyamatok érdekelnének, most következne itt néhány megjegyzés az 1997 (a kereskedelmi televízió megjelenése) óta egyre süllyedő magyar civilizációról. Ám mi maradjunk a Budapest-kaptafánál. A sajtó mára megszűnt felülről lefelé irányuló módszerrel előállított termék lenni, folyamatos spektrum lett, bizonyos értelemben mindenki, a megosztások révén legalább is a terjesztés része lett. Bizonyos blogokat megvásároltak nagy portálok. (Erre legjobb példa az, hogy a kitűnő Urbanista átköltözött az Indexre, és mindez egyáltalán nem ment a minőség vagy függetlenség rovására). Van, hogy csak helyet adnak a blog közleményeinek – ez laza, kölcsönös érdeken alapuló kapcsolódás. És az utóbbi időben egyre gyakrabban fordul elő, hogy a professzionális sajtó felfigyel egy blogközleményre, azt ismerteti, kommentálja. (Most nem foglalkozunk a bulvársajtó izzadságos, mulatságos hírgyártásával.) A minőségi lapok vagy portálok – különösen azok internetes leágazásai – egyre gyakrabban kapcsolódnak az internet mélyéről induló folyamatokhoz. Azaz megpróbálnak kihalászni igazi dolgokat. Simplicissimus elefántcsonttornya Barátom már csak nagy jóindulattal nevezhető középkorúnak, de még mindig azzal hízeleg magának, hogy ő „követi a dolgokat”. Egyformán érdeklik a régi és az új dolgok, figyeli az utca és a fiatalok nyelvét. De a szennytől igyekszik távol tartani magát. (Ugyan ki nem?) Egyre gyakrabban, egyre kisebb tűréshatárral leoldozza magát egyes személyekről. Hiszen lehet, sőt érdemes védeni magunkat az emberi gyarlósággal, silánysággal, sőt hülyeséggel szemben. A Facebookon erre többféle módszer is van: bár egyre finomodik a rendszer, alapvetően három háromféle eloldozás létezik: az „unfollow” (követés leállítása) és az „unfriend” (barátkozás leállítása). És van a legradikálisabb, a törlés a „barátok” (valójában ismerősök) közül. Ha az ember sok ilyet tesz, akkor egyre jobban csak a magával egyívásúak között találja magát – kialakul a „bu-14
