Budapest, 2017. (40. évfolyam)
9. szám, szeptember - Simplicissimus Budapestje
borék”, más szóval „visszhangkamra”. Egyre inkább olyan dolgokat olvasunk, amikkel egyetértünk. Ez csak akkor veszélyes, ha politikai arcélünk megképzéséhez akarjuk igénybe venni a Facebookot. Különben a világ legtermészetesebb dolga, hogy az ember a barátai, illetve a hasonló nézetű emberek között érzi magát a legjobban. A Tibi atya jelenség A folyamatot a Tibi atya jelenségen keresztül jól lehet szemléltetni. Négy-öt éve kezdték idézgetni egyes távoli face bookos ismerőseim. De mivel alpárinak, bunkónak éreztem a vicceket, elengedtem őket a fülem mellett. A jelenség csak akkor kezdett érdekelni, amikor másfél éve a 444.hu portál riportot közölt az „atyával”. Kiderült az interjúból: három személyt fed a „személyiség”: „Tibi atya a magyar Facebook legnagyobb sikertörténete az elmúlt években. Az oldal 2012 végén indult, tavaly januárban még 218 ezer lájkolónál tartott, mostanra viszont már a 850 ezret nyaldossa. Mindezt döntő többségében nem szponzorált tartalommal, nyereményjátékokkal, pláne lájkvásárlással érték el, hanem, közösségi médiásan fogalmazva, organikus fejlődéssel, magyarul mondva napi 4–5, stabilan szállított bebaszós poénnal.” A blog mögött álló egyik személy így határozta meg a felhasznált összetevőket „Tibi atyának két része van: 95 szá zalék véres proliság, és 5 százalék intelligencia”. Hozzátették: „Az a bizonyos 5 százalék nagyon fontos, mert ettől lesz az egész »görbe tükör«. Az olyan dolgok, mint a szelfibotozás, a naplementés nyálas idézetek máshol teljesen komolyan mennek, mi csavarunk egyet ezen. Ha nem csavarnánk, csak sima tükör lenne, nem görbe”. Jól tudják, sokan vádolják őket, hogy az alkoholizmust propagálják. Erről írják: „Szerintünk ez nem jogos. Nem Tibi atya miatt van az alkoholizmus, nélkülünk is pontosan ez lenne a helyzet. Mi ezen a viccen keresztül értelmezzük a társadalmat. Az alkoholra épített humort hibáztatni az alkoholizmusért éppolyan abszurdum, mint magát az alkoholt.” Ettől kezdve kezdtem elolvasni a témába vágó fősodorbeli híradásokat. Tibi atya blogját a „kifordított sznobizmus” keretében, a szakszóval „camp” (ld. Susan Sontag híres, magyarul is olvasható ta nulmányát) jelenségnek kezdtem érezni. Ez kicsit túlszimplifikálva azt jelenti, hogy valami annyira ciki, hogy már érdekes, a legkényesebb ízlés szempontjából is átcsap esztétikai-gondolati tetszésbe. A wikipédián ez olvasható a témában: „Tibi atya egy kitalált felhasználó a Facebook nevű közösségi hálózatban, aki a megformálói szerint egy részeges, pedofil, trágár és meglehetősen alpárian viselkedő, lecsúszott pap. [...] A kitalált egyházi személy szolgálati helye kezdetben – véletlenszerű választás eredményeként – Máriakálnok település volt. A község polgármestere, Tóásóné Gáspár Emma azonban kifogásolta, hogy a blogbejegyzések rossz hírét keltik a »régi vallásos hagyományokat őrző« falunak, és 2013 májusában bejelentést tett a rendőrségen a létrehozók ellen, akik válaszul bejelentették, hogy a fiktív pap »kiköltözik« Máriakálnokról a szintén fiktív Humbákfalvára; aktivitásának azóta is ez a település a helyszíne.” Fokozza az ember érdeklődését, hogy az elmúlt években az „atya” időnként afféle keresztesvitézként felveszi a harcot általa fontosnak tartott társadalmi ügyekben. Ennek keretében hol finomabban, hol durvábban nekimegy konkrét embereknek – és elképesztő kommentháborúkat képes kiváltani. Néhány hónapja például részletes, érvelő posztban állt ki Pásztory Dóri pa ralimpikon mellett, aki bíráló levelet írt Hosszú Katinkának. Főhadiszállás: a Humbák Művek Két hónapja véletlenül elvetődtem a körút és Dohány utca sarkára, és ott egy három utcára néző tágas vendéglátó-ipari egységet láttam meg – ez határozottan nem volt itt, amikor legutoljára erre jártam. Kiderült, mintegy másfél évet késlekedtem – kis túlzással az egész város ismeri ezt a helyet, amelynek kirakatáról Tibi atya néz flegmán a körútra, kezében az elmaradhatatlan, koccintásra emelt borospohárral. (Az interneten érdemes utána olvasni, hogyan kereste meg a blogot egy lelkes olvasó, aki üzleti partnerül kínálkozott, hogy együtt nyissanak kocsmát, együtt terjesszenek egyszerű kiszerelésű, de jó minőségű borokat, mérsékelt áron, az „atya” híveinek.) A látogatás alkalmatlan időben, kora délután zajlott le, a kocsmában csak lézengtek, de így legalább alkalmunk nyílt szemrevételezni a végtelenül vicces belső dekorációt, amelyben természetesen Tibi atya legismertebb aranyköpései és grafikai megoldásai játsszák a főszerepet. Beleállt a bulinegyed vitába Amikor ezt a cikket írom, az oldalnak 1318469 lájkolója van – elképzelhetetlenül nagy szám ez. És akkor térjünk rá arra, amiért ez az illusztratív téma most e lap hasábjaira tartozik. Történt ugyanis, hogy Erzsébetváros lakói besokalltak bulinegyeddé változott kerületük viselt dolgaitól, és mozgolódni kezdtek – nem csak az interneten, de éltek a hagyományosabb nyomásgyakorlás eszközeivel is. Itt jön a képbe Tibi atya, aki nagyon élesen szólt hozzá a kérdéshez. „A bulinegyedet átjáró húgyszag miatt tört ki háború Tibi atya és a csendrendeletet követelő erzsébetvárosiak között” – ez a címe a 444.hu friss, alapos híradásának. Így kezdődik: „Miután Tibi atya hétfőn a blogján belvárosi militáns nyuggerszektának nevezte a VII. kerületi csendrendeletért küzdő lakosok mozgalmát, és felsorolta, milyen károkat okozna a bulinegyed kinyírása, hatalmas kommentháború alakult ki a Facebookon a bulizók és az aludni akarók között.” A portál, amely lassanként kezdi úgy követni Tibi atya blogját, mint minden rendes nagy amerikai lap a Fehér Ház megnyilvánulásait, ezután bőséges idézetekkel ismerteti a háború fordulóit. Kinyomtathatalan trágárságai miatt arra kérem az ügyben érintett, vagy egyszerűen csak érdeklődő olvasókat, hogy otthonuk csendes magányában tekintsék át a háborúskodás részleteit, akár a hírportálon, akár magán a blogon. Az ügyre ugyanis visszatérünk. ● 15
