Budapest, 2017. (40. évfolyam)
8. szám, augusztus - Zeke Gyula: „…egykor az Aquincum környéki utakat járta…”
BUDAPEST 2017 augusztus 21 Véletleneknek, netán a beruházó jóindulatának köszönhető, hogy a sírt nem zúzta szét egy munkagép, avagy törvényben biztosított, tudatos szakmai jelenlét és figyelem volt szükséges a lelet azonosításához és szakszerű feltárásához? VL – A Csillaghegyi strandfürdő területén a Budapest Gyógyfürdői és Hévizei Zrt. megbízásából az örökségvédelmi előírásoknak megfelelően a Budapesti Történeti Múzeum teljes felületű megelőző régészeti feltárást végzett az építkezési munkálatok megkezdése előtt. A régészeti feltárás ily módon nem érte váratlanul a beruházót. A törvény előírása értelmében az építkezésbe bevont teljes területet előzetesen régészetileg át kell vizsgálni, és az előkerült régészeti jelenségeket, objektumokat fel kell tárni és dokumentálni. Csak a terület régészeti „tehermentesítése” után kerülhet sor az építkezésekre. A Csillaghegyi fürdő közvetlen környékén a különböző történelmi korokban számtalan megtelepedésre utaló régészeti emléket dokumentáltak a korábbi kutatások, megfigyelések. Tudomásunk volt késő bronzkori, kora vaskori, kelta, római kori, honfoglalás- és Árpád kori telepekről és temetőkről. A Csillaghegyi strandfürdő szűkebb területére vonatkozóan azonban nem rendelkeztünk semmiféle konkrét információval korábbi korok régészeti emlékeit illetően, így nagy bizakodással kezdtünk neki a régészeti terepmunkának. Sajnos a munkaterület a korábbi tereprendezések és közművesítések során erőteljesen bolygatott volt, sok modern közműárok vonult végig rajta. A területen húzott öt kutatóárok közül csupán egyben sikerült régészeti objektumokat beazonosítani a munkaterület északi részén, a legalacsonyabb terepszinten. Az itt előkerült régészeti jelenségek a kora vaskorra (Halstatt C, Kr.e. 8–7. század) keltezhető szemetes- és tárológödrökből álltak. A munkaterület többi részén a modern szemetes feltöltést és felhalmozott földet földmunkagép segítségével távolítottuk el. A terület déli végében, a beton járólapok és támfalak által keményen bolygatott területen, tehát egy olyan részen, ahol már egyáltalán nem számítottunk régészeti leletek előbukkanására, a munkagép után egy kisebb négyszögletes formájú folt körvonalazódott, ami egy római kori kifosztott gyermeksír volt. Majd ettől 90 cm-re a munkagép humuszolását követően egy nagyobb folt jelentkezett, és véletlenül egy-két vasalkatrész is kikerült a földből. Így találtuk meg a páratlan értékű kocsisírt. Visszatérve az eredeti kérdésre, igen, a szenzációs kocsilelet törvényben biztosított, tudatos és állandó szakmai jelenlétnek és figyelemnek köszönhetően került elő. Régészeti leletekre, jelenségekre ugyan számítottunk a területen, de a kocsisír felülmúlta a várakozásunkat. Ugyanakkor a véletlennek is nagy szerepe volt az előkerülésében és megmaradásában, ugyanis a körülötte levő területen nem volt olyan rész, amelyet ne bolygatott volna legalább egy modern közműárok. A két sírt pedig csodával határos módon elkerülték a modern kori beavatkozások. Mennyi időt vett igénybe és milyen módon zajlott a feltárás? VL – A római kori utazókocsi feltárása nagyon nagy szakértelmet, tapasztalatot és fokozott figyelmet igényelt. A kocsi különböző alkatrészeit aprólékos kézi bontómunkával, a szerkezeti elemek elkülönítésével és minden elem részletes helyszíni dokumentálásával végeztük. A kocsisír leleteinek kiemelése az Aquincumi Múzeum és a Magyar Nemzeti Múzeum restaurátorainak gondos munkájával Egy Bacchus csodás hatalmával kezes háziállattá szelídített tigris bronzszobra a kocsi hátuljáról
