Budapest, 2017. (40. évfolyam)
8. szám, augusztus - Zeke Gyula: „…egykor az Aquincum környéki utakat járta…”
BUDAPEST 2017 augusztus 22 Maga a kocsisír feltárása 19 munkanap alatt történt, ami a jelenség komplexitásához képest nagyon jó tempójú és hatékony feltárásnak bizonyult. A Csillaghegyi strandfürdő területén a teljes felületű megelőző régészeti feltárást hivatalosan a Budapesti Történeti Múzeum végezte a vezetésemmel. A kocsisír régészeti feltárása és dokumentációja pedig a Magyar Nemzeti Múzeummal kötött együttműködési szerződés keretén belül Mráv Zsolt irányítása alatt és Schilling László régész segítségével történt. Az előkerült tárgyak helyszíni konzerválása és szakszerű kiemelése, elcsomagolása végett a munkaterületen a két intézmény restaurátor szakemberei (Bakonyi Eszter, Nagy Melinda – Magyar Nemzeti Múzeum; Újvári Gábor – BTM Aquincumi Múzeum) is folyamatosan jelen voltak. A nagyon aprólékos dokumentációs folyamat felgyorsítása, valamint a pontosabb eredmények érdekében a különböző bontási fázisoknál igénybe vettünk modern technikai eszközöket is, mint a lézerszkenneres és 3D fotós felmérések. Miben áll a csillaghegyi lelet egyedisége az eddig feltárt hasonló pannoniai kocsisír-leletek közt? Mennyire tekinthető ritkának egy ilyen sír? MZs – A csillaghegyi kocsisír jelentősége, egyedisége négy pontban foglalható össze. Az első, hogy a kocsisír gödre mellett, annak közvetlen közelében egy gyermeksírt is sikerült feltárni, amely tájolása és közelsége miatt nem lehetett független a kocsit tartalmazó gödörtől. A kocsisírok egyik megoldatlan rejtélye, hogy csak ritkán tudunk konkrét temetkezést, halottat hozzájuk kötni. Ezen kivételes esetek számát gyarapítja a csillaghegyi kocsisír. Ráadásul itt az elhunyt fiatal életkora is érdekes. Azt egyelőre nem tudjuk eldönteni, hogy ő volt-e a temetkezési hely „főhalottja”, akit a kocsival együtt temettek el, vagy csak későbbi betemetkezés történt. A másik a kocsi eltemetési módja, amelyre eddig nem ismertünk példát. A kocsit a nagyméretű és mélyre ásott sírgödörbe, útra készen, felszerelt kerekekkel helyezték el. A szertartás során azonban – szándékosan vagy csak véletlenül? – a kocsit fejjel lefelé borították a sírgödörbe, majd a kocsira illetve mellé helyezték el a leölt fogatos lovak tetemeit is. A sír harmadik különlegessége a kocsiszekrény könnyű szerkezetű tetőkonstrukciója: minden oldalát behúzott függönnyel lehetett takarni. Erre utalnak a tető alá erősített vas függönyrudak, amelyeken nagyszámú réz függönykarikát találtunk. Ez az első alkalom, hogy egy római kocsi tetőszerkezete régészeti feltáráson előkerült s azt nagy biztonsággal rekonstruálni lehet. A negyedik érdekessége a kocsi rendkívüli díszítettsége, amellyel a sírokban feltárt kocsik sorában dobogós helyre került. A csillaghegyi kocsinak még az egyszerű, funkcionális vasalkatrészeit is gazdag fémberakás díszítette, hátsó oldalára pedig díszes szoborgalériát helyeztek. Az itt látható tíz figurális bronzszobor Dionüszoszt és kíséretét idézte meg. A kompozíció központi alakja maga az istenség volt, aki kezében szőlőfürtöt és egy olyan edényt tartott, amelyből borfolyam ömlött. Dionüszosz nemcsak a bor istene volt, hanem olyan istenség, aki híveinek az evilági mellett a túlvilági lét örök boldogságát is garantálta. A szobrok az isten vidám kíséretének alakjait is felvonultatták: az általa kezes háziállattá szelídített nagymacskákat, gyermekkori játszótársát, a kecskelábú, fuvolán játszó Pant, valamint a szatüroszokat és a ledér bacchánsnőket. A kocsi nemcsak díszes, hanem kényelmes is volt. Kocsiszekrényét bronz griffekben, tengeri kígyókban végződő fa karokra függesztették. Ez a technikai megoldás, amely kezdetleges lengéscsillapítóként jelentősen tompította a kocsi rázkódását, kényelmesebbé és elviselhetőbbé tette a nagyobb távolságokra történő utazást. Előkerült a kocsi kényelmes hát- és kartámlával ellátott ülése is. Mennyi időt vesz igénybe a megmaradt alkatrészek és díszítmények restaurálása és a kocsi „visszaépítése”, s hány ember fog dolgozni rajta? MZs – Jelenleg egy nagyon hosszú folyamat kezdeténél tartunk. A sírgödörből kiemelt több mint kétszáz vas, ólom és bronzlelet restaurálása éveket vehet igénybe. Különösen időigényes munka lesz a vasalások rézberakásos motívumainak a kibontása. Bár a kocsit a megismert alkatrészei alapján én már magam előtt látom, a rekonstruálásához és újjáépítéséhez szükséges műszaki dokumentáció csak a leletek restaurálását követően lesz elkészíthető. Reméljük, hogy a nem túl távoli jövőben a nagyközönség számára is megtekinthetők lesznek nemcsak a kocsi díszes alkatrészei és csodás szobrai, hanem maga az újjászületett utazókocsi, amely egykor az Aquincum környéki utakat járta, és tulajdonosa hite szerint őt magát is a túlvilágra vitte. Amint a sajtótájékoztatón elhangzott, a kelta-eraviszkusz és a római túlvilághit oly mértékben eltért egymástól, hogy a kocsisír önmagában bizonyíték a lelet kelta voltát illetően. Meddig követhető Pannoniában a rómaiság külső jegyeit viselő kelta jelenlét? MZs – Valóban, az utazókocsik sírba tételének szokása idegen volt a puritán mellékletadással jellemezhető római temetkezésektől. Nem is valódi rómaiak ápolták ezt a költséges rítust, hanem a kelta eraviszkuszok császárkorban élő elitje. Ez az elit a 3. század első harmadában tudatosan adta fel a rómaitól eltérő arisztokratikus temetkezési rítusát, valószínűleg éppen azért, mert oly mértékben azonosult a rómaisággal, hogy már őseik utolsó megmaradt szokása is idegenné vált számukra. Ennek ellenére a 3. században reneszánszát éli a provinciális kelta gyökerű kultúra, amelynek nyomai – ha szórványosan is – kimutathatók még a névadásban és a tárgyi kultúrában. Még a 4-5. századból is ismerünk olyan személyeket, akik őslakos eredetű nevet viseltek. Ilyen volt az utolsó nyugat-római császár, Romulus nagyapja, a pannoniai Tatulus és valószínűleg az ezüstkincséről híres Seuso is, akinek birtokai egykor a Balaton közelében feküdtek. ● Római kori utazókocsit ábrázoló dombormű egy őslakos család sárbogárdi síremlékén
