Budapest, 2017. (40. évfolyam)

8. szám, augusztus - Simplicissimus Budapestje

Simplicissimus Budapestje BEVEZETÉS A KORSZERÛ SZNOB- ÉS HEDONIZMUSBA, VALAMINT AZ ALKALMAZOTT EMBERLESÉS TUDOMÁNYÁBA Az Andrássy út fény- és árnyoldalai egy fogadáson Az Andrássy út Budapest nagy kincse, erős túlzással szokták Párizs legelegánsabb ut­cájához hasonlítgatni. Szerencsére szinte sértetlenül élte át az ostromot. Mindössze három épület semmisült meg. A helyükre emelt pótlások közül csak egy tűnik igazán méltatlannak. (Igen, a 107. számra gondo­lunk). Továbbá kibírhatatlanul nívótlan az orosz követségnek helyt adó egykori Széchenyi-Vanderbilt villához jobbról tapasz ­tott bővítmény is. Amikor azonban az ele­gáns út problémái kerülnek elő, akkor nem ezekre terelődik a szó, hanem az egyes kül­sőleg elhanyagolt épületekre, a túl régóta használaton kívüli ingatlanokra. A minap Simplicissimust egy elegáns, szűk körű könyvbemutatóra hívták meg. A tá­vozó holland nagykövet, Gajus Scheltema évek munkájával érdekes, angol nyelvű riport- és képeskönyvet jelentetett meg az Andrássy útról. (Társszerző: Bérczes Tibor , kiadta a Corvina). Összesen tizenhárom interjú van a nagyon szépen kiállított, nagy alakú, kemény kö­téses, sok fekete-fehér fotóval illusztrált kiadványban. (Fotó: Martijn de Vries ). A riport alanyok skálája Gábor Esztertől, a ne ­ves építészettörténésztől Mark Odeschalchi n, Andrássy Gyula ükunokáján át Legát Tibor ­ig, a közlekedéstörténeti érdeklődésű bo­hém újságíróig terjed. Megkérdezték Saly Noémi t is az út kávéházairól, az egy ideig itt lakott Rajk László építészt, illetve az út vil ­lanegyedében működő Hopp Ferenc Mú­zeum igazgatónőjét. Kiemelkedő darabja a beszélgetéssorozatnak a Kiss Imré vel, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum mai igazgatójával folytatott be­szélgetés. Ő a 98. szám alatt található Palla­vicini palota alagsori házmesterlakásában volt kisgyerek. A lakásukból nyílt egy ajtó az alagsor többi része felé. KI elmondja, hogy amikor egyedül volt otthon, mindig készenlétben tartott egy ollót és egy kést, minden eshetőségre felkészülve... A fogadás a CBRE nevű, nagy, globális in­gatlanforgalmazó cég budapesti irodájá­ban volt, az Eiffel Palotában. (Ők a könyv kiadását 300 példány megvásárlásával tá­mogatták.) A vendégek bolttulajdonosok és befektetők voltak. Elhangzott egy előadás is, az utat érintő gazdasági és társadalmi folyamatokról. Több hozzászólásból is ki­derült, hogy a főváros és a kerület nem be­csüli meg ezt a kincsét: a járdákra nem köl­tenek, a lezárásokról, parkolási tilalmakról a bolttulajdonosokat nem, vagy csak késve értesítik. Többek szájából elhangzott, hogy egy érdekvédelmi szervezetet kellene lét­rehozni. Többször felszólalt az Operával szembeni épületet átépítő, perzsa szárma­zású ingatlanfejlesztő, (aki régebben már megégette a kezét a Várkert Bazár felújítá­sának próbálkozásával). Elárulta, hogy az épület belsejében már folyik a munka, és a maguk részéről a járdát is jobb minőségű kövezetre cserélik majd. Drámai drónvideó a leégett ház patthelyzetéről A fenti eseményen szóba se került az And­rássy út legnagyobb botránya, a Köröndön található, ideiglenes tetővel csúfoskodó, évek óta lakatlan palota ügye. Az ingatlanosok számára az Andrássy út lényegében csak az Oktogonig tart. Július elején került ki az Index portálra az Andrássy útra vonatkozó, nagyrészt drón­nal forgatott rövidfilm. Címe: „Ha ezt jelenti a világörökségi védettség, akkor az egészet meg­ette a fene.” Kevés szóval magyarázza el, hogy mi ve­zetett az Andrássy út 83–85. szám alatt, a Körönd egyik legszebb házában tombolt emlékezetes tetőtér-tűzhöz, és hogy mi tör­tént azután. Köztudomású, hogy az önkormányzatnak indirekt felelőssége van az ügyben. Az is biz­tos, hogy a végleges helyreállítás költségei messze meghaladják a VI. kerület lehetősé­geit. De nincs valami állami vis maior ke­ret? Ilyenkor igazán sajnálatos, hogy meg­szüntették a műemlékvédelmi főhatóságot. Hiszen, ha ma is lenne ilyen intézmény, an­nak elnöke miniszterhelyettesként nyilván odaláncolná magát az illetékes minisztéri­um kapujához, hogy kikövetelje a helyreál­lítást. (Vagy az államelnöknél előszobázna – neki is jól állhatna az ügy.) Simplicissimus mesélte nekem, hogy amikor kulturális mi­niszterhelyettes volt, egy nap felhívta őt te­lefonon Göncz Árpád , és elmesélte, hogy a Muhi csata emlékművénél járt valami ko­szorúzáson, és méltatlan állapotban van a kompozíció, szíveskedjen a minisztérium intézkedni. Lett is a szavának foganatja. Kevesen tudják, hogy a világörökségi vé­dettség csak egy figyelemfelhívó címke, amit az UNESCO nevű sóhivatal (ENSZ-szer­vezet) osztogat egyre gyorsuló ütemben. Pénzt nem ad hozzá, neki magának sincs. Az egyes államok figyelmét hívja fel ezzel a fokozott védelem szükségességére. Néz­zék meg a filmet, és sírjanak velem együtt. (Készítette Fiantók Dániel és Szilli Tamás , Index Zrt. 2017). Miféle Andrássy úti civil szervezet? De miféle szervezet lendíthetné előre az út ügyét? Mondjuk Az Andrássy Út Ba­rátai nevű egyesület? AÚBE? Kik lehet­nének tagjai? Mondjuk olyan szervezetek, amelyek legalább 100 ezer forintot adomá­nyoznának az ügyre évente. Akkor lenne ilyet érdemes alapítani, ha valóban len­ne a szervezetnek „foga”. Ha lenne annyi pénze, hogy egy kvalitásos, ismert embert lehetne megnyerni elnöknek. Egy Ráday Mihályt? Egy Baráth Etelé t? (A közelmúlt ­ban leköszönt a Kajak-Kenu Szövetség el­nöki posztjáról). De még ennél is fontosabb a főtitkár szerepe. Aki állandóan nyüzsög­ne, szerepelne, cikkeket írna, látványos ak­ciókat szervezne. A Demján Sándor vezette vállalkozói szervezetnek van ilyen, Dávid Ferenc nevű főtitkára. A szájaláson kívül lehetne más szerepe is egy ilyen szervezetnek. Felkereshetne mindenféle notabilitást, hogy törődjenek az Andrássy 83–85. alatti épület sorsával. 18

Next

/
Oldalképek
Tartalom