Budapest, 2017. (40. évfolyam)

8. szám, augusztus - Simplicissimus Budapestje

Talán juthatna valamennyi pénz rá a lefújt olimpiára előirányzott összegekből? De kitűzhetne pályadíjat egy szakdolgo­zati pályázaton, amely az Andrássy út új járdaburkolatára irányulna. Az üzlettulaj­donosok naprakészebb tájékoztatása mel­lett egységes portálkialakítást és cégtábla­kontrollt is követelhetne. Lobbizhatna az Andrássy út 2. alatti sarokház (az egykori Foncière Biztosító) elpusztult, városképi je­lentőségű kupolájának visszaépítéséért... Mindezt évi 15–20 millió forintból meg le­hetne oldani. Ez 150–200 tag, ha boltosok­ban gondolkodunk. De lehetne néhány nagyobb cég is benne, évi 1 milliós díjjal. Esetleg éppen a CBRE ingatlanfejlesztő és közvetítő cég. Ők adják bérbe a legtöbb Andrássy úti üzletet. Álom, édes álom? Talán nem. A Fortepan együttműködése a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeummal A nyár elején jött a meglepő, de sokunk ál­tal helyeselt hír, miszerint a kormány úgy döntött, hogy a Közlekedési Múzeum új épülete mégse a Liget Hermina úti szélén létesül a régi Közlekedési Csarnok újjá­építésével, hanem új helyszínt kell keres­ni hozzá. (Pontosabban a jelen állás szerint a csarnokot újra felépítik, de ott nem köz­lekedési témájú kiállítás lesz). Ezzel a mú­zeum furcsa, ex lex állapotba került. Régi épületét lebontották, az újnak még keresik a helyét. Mit tesz ilyenkor egy múzeum fi­atal, dinamikus igazgatója, Vitézy Dávid ? Igyekezett felrázni az egyik legálmosabb, a korral haladni képtelen társaságot, amely a múzeumot 2016. január közepéig működ­tette. Ehhez sok új, tehetséges, tenni akaró munkatárs kellett. Még a Facebookon is to­boroztak embereket, mondván, hogy a to­borzó honlapokra csak azok látogatnak el, akik állást akarnak változtatni. Ők viszont a teljes magyar lakosság figyelmét fel akar­ták hívni erre a fantasztikus kihívásra, amit egy nagy hagyományú, mégis vadonatúj intézmény felépítése jelent. Az egészről az a história jut eszembe, amit a 2013/1-es számban ugyanezeken a hasá­bokon már elmeséltem: hogyan tartott 19 évig, amíg a párizsi Fotóház helyét megke­resték, a régi épületet renoválták, új szár­nyat építettek, gyűjteményt létesítettek. Jelen pillanatban – eltekintve néhány vidéki vendégkiállítástól – szinte csak a Fortepan az a csatorna, ahol a múzeum életjeleket ad. De milyen fantasztikus jeleket! Nem sokkal az elszomorító kezdőállapot feltérképezése után az újonnan kineve­zett igazgató (alighanem Zsigmond Gábor , a frissen megtalált szakmai helyettes, régi Fortepan-rajongó javaslatára) megkereste Tamási Miklóst, hogy nincs-e kedve a por ­tálnak közösen (szokás szerint ellenszolgál­tatás nélkül) digitalizálni a nagy kincseket rejtő, alig feldolgozott fotótárat. Dehogy­nem volt. Mire az igen elhangzott, már volt a múzeumban olyan képzett és lelkes, ve­zető állású dolgozó, aki napi kapcsolatban tudott lenni a Fortepannal. Köcze László nak hívják, ő a Digitalizálási és Dokumentációs Főosztály vezetője. A munka nagy erőkkel beindult, de a publi­kálás lassabban ment, mint más együttmű­ködések esetén. A múzeum ragaszkodott ahhoz, hogy a Fortepan csak a lehetőség szerint teljes mértékben adatolt képeket tegyen közzé – csak utána következzenek a megfejtők. Ez ellen igazán nem lehetett kifogása senkinek. Időközben azért meg­jelent néhány igen érdekes cikk az Inde­xen – egyikük nyugodt szívvel nevezhető szenzációsnak. Történészek között már régóta nyílt titok volt, hogy a kommunista rendszer által agyonsztárolt Asbóth Oszkár csak mellék ­szereplője volt a helikopter történetének. Most a múzeum raktáraiból előkerültek eredeti képek Asbóth „nevezetes” repü­léséről. A néhány méter magasan valóban repülő szerkezetet több ember is kötéllel stabilizálja. Ugyanezt a képet – de kötelek nélkül – megtaláljuk néhány ötvenes évek­beli kiadványban. A köteleket egyszerűen kiretusálták. Nagy sikere volt ugyancsak az Indexen a Turul léghajó felszállásairól fennmaradt üvegnegatívoknak, amelyhez egy korabeli szaklap tudósítását mellékelték a szerzők. Négyesi Pál dicsérete Az alprojekt szakmai felelőse Négyesi Pál , a Fortepan csapat egyik legsokoldalúbb ön­kéntese lett. Könyvtár-informatika szakon végzett az ELTE-n, a formális tanulást azóta is folytatja, jelenleg PhD hallgató az angli­ai Warwick Egyetemen. Rendkívül termé­keny szakíró, ő a magyarjarmu.hu portál két szerkesztője közül az egyik. Angolul is sokat publikál, tagja a nagy presztízsű amerikai Society of Automotive Histori­ans-nak is. Négyesi ezen felül sikeres, jó­módú vállalkozó, mindenféle autóval kap­csolatos adatokat szerez be, elemez és árul nemzetközi méretekben. Szerencsés ember, mert a hobbijából élhet. Most kapott Szent Kristóf érdemkeresztet a Magyar Autóklubtól, „A magyar járművek, magyar járműgyártás területén végzett párat­lan kutatómunkájáért, a levéltári és múzeumi munkásságának nyomtatott és webes formában történő megismertetéséért”. Ezúton gratulá ­lunk mi is! Négyesi egyébként Balatonal­mádiban él, és szemlátomást végtelen ener­giáiból még arra is telik, hogy gyerekeinek magániskolát alapítson. Ki mást delegált volna a Fortepan a Köz­lekedési Múzeum csapatába? Heti egy na­pon át ő végezte az elsődleges feltárást, ő válogatta ki a Fortepan számára digitalizá­landó képeket. Az illetékes munkatársak, akik segítettek neki, a következők voltak: Balogh-Ebner Márton, Hanny Ákos, Szakmár Tamás, Tinku Balázs, Tóth Bálint. Az első tömeges közzététel ideje végül jú­niusban jött el. Ennek főszereplői a hajók voltak. A beharangozó körlevélben hang­súlyosan szerepelt ez a bekezdés: „Csodáljuk a Közlekedési Múzeum bátorsá­gát, hogy a képekből származó jogdíj lehető­ségéről lemondtak, és a szabad felhasználást választották. Szeretnénk, ha választásuk – többek között a Magyar Földrajzi Múzeum, a Veszprém Megyei Levéltár, vagy a Jezsui­ta Levéltár példája után – más közgyűjtemé­nyeket is meggyőzne. Jó lenne további baráto­kat találnunk! Aki pedig köszönetet szeretne mondani, ne nekünk tegye.” A Közlekedési Múzeum fotótára körül még van jó pár titok. Ezek egyike, hogy ki ké­szítette az alábbi felvételt. Eláruljuk, az is­meretlen fotósnak Pálinkás Zsolt , a Forte ­pan csapat egyik oszlopos tagja segített be, ő montírozta össze a Vigadó elől készült hat külön képet. ● 19

Next

/
Oldalképek
Tartalom