Budapest, 2017. (40. évfolyam)
7. szám, július - Elek Lenke: ÖTVEN ÉVE - Virágoskert az én szívem
BUDAPEST 2017 július 8 házak leomló – rafinált, hibrid – muskátlizuhatagaira, amelyek azért virágoztak annyit, mert a növényeket állandóan tápoldatozták. Itt nem volt divat petúniával, nefelejccsel meg büdöskével váltogatni a palántatöveket, ezért is hatott ránk olyan elementárisan a sógorok balkonparadicsoma. Nálunk az erkélyek akkortájt (meg néhol most is) inkább beüvegezett lomtárak, ezekben az időkben még nem becsüljük meg annyira a friss levegőt, és kávézás, napozás, pihenés helyett raktározásra használjuk ki azt a pár négyzetmétert. A klasszikus lakótelepi dísz az erkélyfalra erősített, vasból, fusiban hajlított (rosszabb esetben műanyag), mára rémesnek tűnő virágtartó, cica és más rajzfilmfigurák képében... A kaspó mint elnevezés nem ismerős a hatvanas évek táján. Virágláda, cserép, alátétek műanyagból vagy kiszuperált, csorba tányérokból – efféle járja, meg a használt gumiabroncsba ültetett rémes „kertecske”. A gyöngyvirág, hogy a tiéd vagyok Akiknek nem volt víkendháza, az a lakásban kertészkedett. A lakótelepi szobákat aztán lassan kezdték kinőni a hatalmas filodendronok és szanzavériák, olykor kiszorulva a gangra vagy a lépcsőházba. Mindnyájan emlékszünk olyan ismerős lakásokra, ahol szinte elnyomták az ott élőket a gigantikusra nőtt pálmák. Sokszor inkább a házigazdák húzódtak össze, mint hogy megváljanak az évek óta locsolt, ápolt, fényesített kedvenctől... Anyósnyelv, diffenbachia, aszparágusz, fikusz, zöldike, pletyka – utóbbi szigorúan felfuttatva a szobafalon,– ezek dívtak nálunk akkor... Sok, manapság kedvelt virágról azt se tudtuk, hogy létezik. A mostanság a Deák térnél tavasz tájt kiültetett kékes-lilás fürtös gyöngyike ekkor még csak Hollandiában szépítette a kerteket. Viszont több utcai árusnál lehetett kapni gyöngyvirágot, amit akkor még nem tévesztett össze senki a medvehagymával, hiszen azt se tudtuk, mi fán (fa alatt) terem... ● A virágpiacot a nagy kertészeti szövetkezetek uralták, a Sasad, a Rozmaring, az Óbuda voltak a zászlós hajók – emlékszünk a régmúltra Beviz Katával , az egyik legrégibb és legjobb hazai virágüzlet tulajdonosával. – A rendszerváltás előtt csak kevesek kiváltsága volt külföldről hozatni virágot. Természetesen a hajdani növények sem voltak csúnyák, akkor is akadt, aki szép csokrot kötött, míg más fantáziátlant. Először celofán, selyempapír, később sodrott szélű krepp papír fogta körbe a szálakat. 1989 után szinte szándékosan hagyták tönkre menni a nagy múltú – saját virágüzlet-hálózattal rendelkező – szövetkezeteket, amelyeknél a többnyire Belgiumból behozott üvegházak és gépek kezdtek lassan, de biztosan lepusztulni. Ekkor lép színre a holland virágipar, jókora marketing költségvetéssel, tekintélyes múlttal, tőkeerős jelennel. (Miközben Katával beszélgetünk, be-benyitnak a törzsvevők, akiket interjúalanyom jól ismer. Sőt nemcsak őket, de egész családjukat is, végigkísérve a família életét a ballagástól az esküvőig és olykor a temetésig...) – A gigantikus teljesítményű, a hetvenes évektől számítógéppel vezérelt holland virágipar aztán gyorsan letarolta a kisebb hazai virágtermelőket, akik képtelenek voltak nap, mint nap egyforma minőségű, színű, fajtájú, szinte klónozott produktumot előállítani, és ha kell, repülőgépeken és hűtött kamionokban a világ végére is elszállítani. A magyar virágüzletek ma jórészt holland áruval dolgoznak. – Hol voltak akkor például az azáleák? – tűnődöm, miközben eszembe jut Ruttkai Éva egyik karácsony előtti interjújának részlete, amikor elárulja, hogy szeretteinek mindig ezt a szépséget küldi ajándékba. – Egy időben az NDK-ból hozták be az azálea kezdeményeket, amelyeket aztán itthon gondosan felneveltek, lévén ez bizony érzékeny jószág. A mikulásvirág és a karácsonyi kaktusz sem volt kapható például szupermarketekben, igaz, ez az üzlettípus sem létezett... – Budapesten – összehasonlítva sok európai fővárossal, például Londonnal – viszonylag sok volt a virágbolt, és ez még ma is így van, pedig több tucatnyi ment tönkre. Csak úgy, a maguk kedvére, örömére, mindenféle alkalom nélkül, akkor és ma is kevesen vásárolnak Magyarországon virágot. JAKSICS GYÖRGY EMLÉKÉRE 2017. július 5-től a Szabad Tér Színház és a Jaksics család jóvoltából időszaki kiállítás nyílt a Margitsziget történetéről Jaksics György – kertészmérnök, mecénás és író – , gyűjteményéből a Víztorony-udvarban. Egyúttal faültetés és táblaavatás is zajlott a közszeretetnek örvendő barátunk emlékére. forrás: Fortepan
