Budapest, 2017. (40. évfolyam)
7. szám, július - Angelus Róbert: KÖZLÖKÖDŐ - Erzsébet hídi kövek
BUDAPEST 2017 július 9 2013-ban márciusában „Forró nyomon” írt cikket N. Kósa Judit a Budapestbe, a frissen felfedezett kövekről. A Baross téri aluljáróban az Erzsébet híd egykori táblájának töredékét találták meg. Folyóiratunk rajongó fórumozói megtalálták a megoldást, erről szólt a cikk. És arról, hogy Budapest felelős vezetői nem sok lelkesedést mutattak megőrzésért. Kőtárba vitették, és lényegében elfelejtették. Itt következik a Budapest kerekasztal témája, megőrizni a történetet. 2013 májusában Buza Péter a nyomo zásról írt cikkében feltárta a töredékesen megtalált kövek „eredeti” szövegét. Minden meg volt oldva: amikor lebontották a hídról 1960-ban, a felújítástól a Baross téri aluljáró lépcsőinek 1968-években történt beépítéséig, és annak 2012- ben történt kibontásakor a felbukkanásukig. A cikk azzal zárul. „S ezzel a mi történetünknek is végérvényesen vége.” És nincs vége! BUDAPEST él! 2014. novemberi számunkban a híd 50. évfordulója kapcsán Buza Péter írt lírai megemlékezést, amelyben visszatért a kövekre: „Még megvannak!” A cikkben Esztergályos Gábor a BKK Közút Zrt. vezetője azt ígérte: a Budapesti Történeti Múzeum visszautasítása ellenére megmentik a köveket, és újból tábla alakjában kerülnek fel – hová máshová – a székházuk homlokzatára. 2017-ben ellátogattunk a telepre – és ha csodákra várni kell is, íme a kőtábla, örökre hirdetve az Erzsébet híd ereklyéit, BUDAPEST múltját és annak a szeretetét, aki mindennel dacolva megőrizni volt képes. ● Erzsébet hídi kövek Angelus Róbert KÖZLÖKÖDŐ
