Budapest, 2017. (40. évfolyam)
7. szám, július - Elek Lenke: ÖTVEN ÉVE - Virágoskert az én szívem
BUDAPEST 2017 július 7 rámiakorsókban kaptak helyet, a levendula decens zacskóban, régi, nyikorgó szekrényekben. Értelmiségi körökben a Gorka stílusú ke rámiaváza számított menőnek, amely mára a retró boltok kedvenc portékájává avanzsált. A padlóváza mint lakberendezési tárgy ekkor tarol. Érdekes, hogy ritkán magasodik benne valami zöld, ha mégis, akkor nyáron kardvirág, télen barna fejű nádbugák, amelyek jól illenek a Varia bútorokhoz. A napraforgós, búzavirágos csokrok felbukkannak az akkori Lakáskultúra hasábjain is, főleg székely csergék és kézzel faragott székek, asztalok vidámításaként, elsősorban a „csak azért is”, dacból Erdély-járó és -rajongó értelmiségiek, művészek otthonában. A szegfű azt, hogy a nap rád ragyog A virágüzletekben ritkán lehetett import terméket kapni, erre nem futotta a szűkös devizakeretből. A levesestányérnyi, túltenyésztett liliomok, óriásira „felfújt” amarilliszek, mára tucatfajtának számító orchideák, vitorla-, flamingó- és papagájvirágok, aloe verák, rózsaszín kurkumák sehol. Az akkori szegfűk sem nagyon hasonlítanak a maiakra. A leánder csak néhány mediterrán fekvésű vidéki portán virít. Ekkor hiába keresnénk újgazdagokat, akik tujákkal védik az erkélyt a kíváncsi szemek elől. A kényes hortenziák a tornácok napos, házfallal óvott részein bókolnak súlyos fejükkel. Még nem védett a hóvirág, a piacokon javában árulják a falusi asszonyok, akárcsak az ibolyát, borostyánlevéllel körítve. A kiskertekben vidáman nyílnak a hagymások, de ezek hazai jácintok, nárciszok, tulipánok: a holland hibridek, amelyek vázában akár egy hétig is eltartanak, majd 30 év múlva lépik át az országhatárt. A II. világháború előtti középosztály, ahol tudta, megtartotta igényét a szépre. Főleg a művészi érzékkel megáldottak. Nagymamám saját kezűleg kicsipkézett selyempapírra helyezte a maga sütötte isteni cseresznyés csokoládétortát, amelyet valódi ibolyacsokrokkal díszített fel a születésnapomra. Kedvenc cserepes virágát egy szecessziós, zöld indás, íriszes porcelán pezsgőhűtőben tartotta, amelyet a debreceni „zsibogón”, az ottani használtcikk- és antikvitáspiacon szerzett be. A nefelejcs, hogy el ne felejts Az erkélyek sem roskadtak a virágoktól. Rózsaszín, fehér, cirmos, korall, futó, csüngő, bordó csíkos – ezek a muskátlifajták ismeretlenek, szinte csak a piros járja. Az Ausztriába először 70 dollárral meg némi dugipénzzel átránduló magyarok rácsodálkoztak az osztrák forrás: Fortepan forrás: Fortepan
