Budapest, 2017. (40. évfolyam)
6. szám, június - Horváth Júlia Borbála: SÉTÁLUNK, SÉTÁLUNK - Slowly baby…
BUDAPEST 2017 június 10 Komótosan gyülekeznek a résztvevők, a szervezők előzőleg a közkedvelt találkozási pontot, a Múzeum-kertet adták meg. Néhányan más rendezvényről érkeztek. A hétvégén három-négy kirándulást szeretnénk lebonyolítani... Csak most van időnk ilyesmire... Hogy kifújják magukat, szí vesen elomlanak a híres lépcsőfokokon, előkerülnek a vizesüvegek is. Az idősebb korosztály tagjai hálásan néznek a túravezetőkre, a fiatalabbak pedig még náluk is hálásabban rogynak a hátizsákokkal bélelt kerti padra. Mai kirándulásunk titkos útvonalon halad, s a séta végére mindenki megtudja, kicsoda is ő valójában. Emellett más meglepetést is tartogatunk. Hogy mit? Tessék türelemmel kivárni, mindennek elérkezik az ideje! Addig is megkérek mindenkit, hogy szíveskedjék helyet foglalni. Fújjátok ki a levegőt, tárjátok szét a karotokat. Belégzés... Mi aztán nem sietünk sehová... A jó hírre a későn érkezők is a padokhoz penderülnek, akinek nem jut hely, a sétány túloldalán helyezkedik el. Incsel madarak száguldoznak mellettük, fel s alá a levegőben, szinte ingerlik a lassulni vágyókat. Élesen kanyarodik az egyik, zuhanva ereszkedik a másik. A viccelődésbe a szél is bekapcsolódik. Szétfújja a vezetők papírlapjait, mire egy készséges embercsalád kergetőzve próbálja megakadályozni a pocsolyásodást. Jó, jó, nagyon ügyesek vagy tok, de most már üljetek vissza... Abban sem lesz túl sok köszönet, mivel az ikerfiúknak haladéktalanul ki kell próbálniuk terepen is a házi adóvevőt, amelyet éppen az ő foglalkoztatásukra hoztak magukkal. Itt Sólyom, vétel... Szamuráj, merre jársz? Vétel... Sólyom elégedetten lóbálja földig nem érő lábait, és várja a bejelentkezést. Mivel az jócskán késik, az ősi figyelmeztetés ellenére egy fadarab farigcsálásával kívánja tölteni az időt. Végül személyesen érkezik a kapcsolat, mert az erdősödés igazán nem tesz jót az adóvevésnek. A jelenetet követően a szereplők megtalálják helyüket, a túravezetők pedig szépen sorba állnak, s ismertetik az aznapi tervet. Csapatunk célul tűzte, hogy a rohanó nagyvárosi léttel foglalkozzunk. A tudatos jelenlétre törekszünk, s azt szeretnénk szembeállítani a felgyorsult életmóddal. Túlhajszolt munkatempó, hang- és fényszennyezés, negatív hatások... Közhelyszámba tartozó panaszok, amelyek mutatják, hogy már annyira megszoktuk a túlzott ingereket, hogy alig vesszük észre őket. Például itt és most, próbáljunk az apró dolgokra, főképpen befelé figyelni. Csukd be a szemed, hallgasd a falevelek mocorgását, érezd a virágok illatát... Eleinte nehezen megy a szemlélődés. A városi egyednek valahogy mindig közölnivalója támad, jeleket akar adni és kapni, és üres pillanataiban fontosnak érzi, hogy Slowly baby... szöveg: Horváth Júlia Borbála, fotó: Sebestyén László Hír: A „stressz” a modern kori szótárak gyakori kifejezése. Általában akkor használják, amikor valaki úgy érzi, hirtelen mindenből túl sok van, és nem biztos abban, hogy képes megbirkózni a reá nehezedő nyomással. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy létezik jó stressz is, amely hatékonyabbá teszi az életet. Sokak számára ugyanis a lassú, nyugalmas élet unalmas, vagy haszontalan lehet. Az állandó rohanási kényszert – amely hosszú távon alááshatja a testi- és a szellemi egészséget – nehéz föladni (a Semmelweis Figyelő nyomán). SÉTÁLUNK, SÉTÁLUNK
