Budapest, 2017. (40. évfolyam)
5. szám, május - Debreczeni-Droppán Béla: A Múzeumkert fái
BUDAPEST 2017 május 26 József, a Füvészkert igazgatója, botanikus, egyetemi professzor felügyelte. Megsebezve – megújítva A következő évtized Múzeumkertjéről, a későbbi neves orvosprofesszor, Bókay Árpád, aki a kert mellett, a Múzeum utca 9. számú Bókay-házban nőtt fel, így emlékezett vissza: „... a homlokzat előtt egy nagy rondeau volt, lóherével bevetve, melyet rendesen kaszáltak. A többi szabad tér is lóherés volt. Virág sehol, akácz, eczetfa, minden dísz és bokrok, főleg orgona.” Eb ben a forrásban tehát említés esik az akácról és az ecetfáról, és hogy ezek tényleg nagyobb számban fordulhattak elő a kertben azt megerősíti az egyik Pál utcai fiú, Pásztor Árpád is, aki Muzi című ifjúsági regényében is ezt a két fafajtát említi. Ezek mellett, mint a fentiekből is kiderült még biztosan nagy számban ültettek platán- és hársfacsemetéket az első telepítés során. Nyilván az említett négy fajon kívül több is került a kertbe, de erről egyelőre nem rendelkezünk pontos leírásokkal. A következő évtizedben szépen nőttek a fák, de néhány éppen csak túlélhette az 1870-es éveket, mert 1880-ban a Múzeum körút szabályozása miatt mintegy 3 méterrel beljebb került a kerítés, s ennek az előkertben sok lombos fa áldozatul esett. 1880. május 27-i számában a Fővárosi Lapok erről így írt: „A muzeum-kert eleje szomorú látványt nyújt most. Huszonöt év előtt ültetett fái és cserjéi kivágva... (...) Hogy a park lényegesen megcsorbult, azt már látni; a látogatók, akik most oda mennek, rendesen elszörnyűlködnek s válogatlan kifejezéssel tisztelik meg a közmunkatanácsot, mely elérte célját: elpusztitott a föld szinéről egy csomó szép fát és sűrű cserjét. Persze ültet majd helyére mást, az időre bízva felnövésüket.” Ez a fajta beavatkozás tehát már több mint 130 éve is felháborodást válthatott ki, de a fent idézett lap már két héttel később a szívderítőbb megújulásról is szólt. A telek megrövidítése kapcsán ugyanis nagyarányú kertrendezést hajtottak végre a Fleischmann és Weber kertészeti cég irányításával nagyjából egyébként egy időben a Várkert Bazár körüli munkálatokkal. A természet persze nem mindig csak nyugalmas időket, lombosodást hozott, hanem pusztító viharokat is. Ezek 1897-ben és 1913-ban jelentős károkat okoztak. A legnagyobb pusztítást az első világháború kitörése előtt néhány nappal, 1914 júliusában végezte egy tomboló orkán, amely teljesen tönkretette a Múzeumkert (ma: Bródy) Sándor utcai részét, az ott lévő hatalmas – minden bizonnyal az első telepítésből származó – fákból számosat gyökerestül csavarva ki. A nyugalmat ezt követően már csak a következő világégés zavarta meg. Az épület és kertje 1944 szeptemberétől több bombatalálatot is kapott, Budapest ostroma alatt, 1945 januárjában pedig valóságos hadszíntérré vált, amitől főként a park Múzeum utcai része szenvedett komoly károkat. A szovjet katonák megszállták magát a kertet is, ahol tüzérségi állást alakítottak ki. Kivágták a kert Múzeum utcai felén a négy legnagyobb fát, hogy azok ne akadályozzák az aknavetők használatát. A háborús sebek eltüntetése, a kert rendbetétele 1945 után csak lassan folyhatott, először az aknamentesítésnek kellett megtörténnie. Végül 1951–52-ben, a Múzeum alapításának 150. évfordulójára készülve kerülhetett sor jelentős beavatkozásra. Ennek során több száz cserjét ültettek el, és 1951. december 8-án a Pestvidéki Állami Erdőgazdaság Üzemegységéből, Mendéről 20 ezüst juhar facsemete, valamint 6–6 csörgőfa, ezüstfa, vadgesztenye, zöldjuhar, japán akác, mezei szil (összesen tehát 36) is elindult ide címezve. Ekkor történt meg a múzeumlépcső két oldalán fekvő egy-egy növénysziget fákkal való beültetése (addig csak egyegy fa nőtt a főhomlokzat előtt). Ezeket a munkálatokat még a Nemzeti Múzeum A Nemzeti Múzeum épülete az előterében álló még fiatal faegyedekkel, 1865–70 körül (Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár) Múzeum utcai kertrészlet Kisfaludy Sándor emlékművével, 1940 körül (Fortepan)
