Budapest, 2017. (40. évfolyam)
5. szám, május - Debreczeni-Droppán Béla: A Múzeumkert fái
BUDAPEST 2017 május 27 saját kertésze, Bezdek Ferenc végezte, de 1953 szeptemberében az intézmény átadta a fenntartás feladatát az akkoriban Budapesti Parkfenntartó Vállalat néven működő Fővárosi Kertészetnek. A történelem aztán 1956-ban újra nyomot hagyott, és bár a világháborús harcokhoz hasonlók nem folytak a Múzeum körül, a szovjet tankok lánctalpai bizonyos károkat okoztak. Ezek Pesti László kertész vissza emlékezése szerint nem voltak jelentősek, és a keletkezett talajhibákon kívül csak egy kisebb fa dőlt ki. A kert mindenesetre alig hogy kiheverte világháborús sérüléseit, máris újból rekonstrukciójára várt, amire valószínűleg 1957 tavaszán került sor. E tavaszra Jakabffy Imre (1915–2006), a Magyar Nemzeti Múzeum korábbi jeles könyvtárosa 2005-ben úgy emlékezett visz sza, hogy 1957. március 15-e előtt minden fát és bokrot visszanyírtak, félve a „Márciusban Újra Kezdjük” jelszótól, amelynek rövidítését (MÚK) fel is vésték a múzeumlépcső bal oldali mellvédjére. Jakabffy szóbeli közlését azzal a megjegyzéssel egészítette ki, hogy a visszanyírt növényzetben volt egy nagyon szép szilfa és egy vörös mogyoró is, amelyek valószínűleg emiatt pusztultak végül el. Ezután békésebb évek következtek. Az árnyas „parkerdőt” szívesen látogatták a pihenni vágyók (elsősorban a környékbeli lakosság). A naposabb részekből eközben egyre kevesebb lett, hiszen a lombozat egyre terebélyesebbé vált, másrészt az ekkor alkalmazott sűrű beültetés is ezt a hatást erősítette. A legnagyobb változást a 20. század második felében az 1972–73-as átfogó kertrendezés jelentette. Ennek során modernista felfogásban tervezték át a parkot, megszüntetve ezzel több mint száz évig létezett angolkerti struktúráját. Az 1970-es évek második felében még egy fontos változás történt a Pollack Mihály tér felőli oldalon: a földszinti munkaszobák nyugalma érdekében az épület vonalában, egy cserjés-tiszafás „védelmi” zónát hoztak létre, így az addigi kerti út az épület falától messzebb került. Ha a fenntartás minőségét nézzük, a következő évtized már a hanyatlás korszaka volt:. A 90-es évek derekától aztán ezt a folyamatot tetőzte be a kert déli, Múzeum utcai oldalának felvonulási területté, majd parkolóvá válása. A Nemzeti Múzeum impozáns klasszicista épületének „nagyrekonstrukciója” végül 2006-ban úgy fejeződött be, hogy a kert rekonstrukciója nem történt meg, annak ellenére, hogy erre 2000-ben (majd tíz évvel később is) készültek tervek. Mentik a menthetőt A régóta várt kertrekonstrukció munkálatai a 2016. július 25-én hozott, 1382/216. számú kormányhatározat értelmében indulhattak meg. A megrendelő, azaz a Magyar Nemzeti Múzeum fontosnak tartotta, hogy még a tervezési fázis előtt felméresse a kert növényállományát, nem csupán a fákat, hanem a cserjéket is. Ennek során a legkorszerűbb mérési eszközökkel elvégezték a fák töréskár-kockázati mérését (az ún. FAKOPP-vizsgálatokat). Kevésbé komplex módon, de ilyen műszeres vizsgálatot már 2008-ban végzett a FŐKERT, melynek során nagyon sok fáról kiderült, hogy menthetetlen. A vizsgálat alapján ezért a következő években elkezdték az elöregedett, balesetveszélyes fák kivágását. A legnagyobb ilyen kertészeti munkákra 2011. december 19-én és 20-án került sor, amikor a Bródy Sándor és a Múzeum utcai oldalon számos belül odvas fát vágtak ki, zömükben olyanokat, amelyeket 1880–1920 között ültethettek. Az egykori játszótér közelében kivágott öreg fák odvából ekkor gurultak ki különböző korszakból származó gumilabdák. A Múzeumkertben lévő fás szárú növényzet részletes felmérése, amelyet Eger vári Krisztián készített (teljes anyaga a Múzeum honlapján olvasható), 227 fára terjedt ki. A faállomány siralmas állapotát jelzi, hogy mindössze tizenötöt talált teljesen egészségesnek, 167 esetében pedig kisebb-nagyobb ápolást ajánlott a fák élethosszának megnövelése érdekében. Ezt a munkát január közepe óta végzi a FŐKERT. Ugyanakkor a fák majd’ egyötödének kivágása a fokozott balesetveszély miatt szükséges. Köztük lesz például két olyan öreg egyed, a Bródy Sándor utca felől egy 123 centiméter törzsátmérőjű mirigyes bálványfa és a Pollack téri kerítésfalat is kifelé nyomó nagy japánakác, amelyek talán még az első telepítésből származnak. Előbbi teljesen üreges, utóbbi sajnos gyökérnyaknál korhadt. A kivágottakat a kert területén pótolják. De, ami legalább ilyen fontos, ha nem fontosabb, hogy készül egy átfogó fenntartási terv is, amelynek fő célja életük meghosz szabbítása. ● Képek a 70-es évek árnyas Múzeumkertjéből forrás: Budapest Főváros Levéltára
