Budapest, 2017. (40. évfolyam)
5. szám, május - Debreczeni-Droppán Béla: A Múzeumkert fái
BUDAPEST 2017 május 25 A Magyar Nemzeti Múzeum kertjének története a 18. század közepére nyúlik vissza, amikor báró Klobusiczky Ferenc kalocsai érsek a mai telken városi palotát építtetett. Ez halála után utóda, gróf Batthyány József kezére került, aki később, 1776-ban esztergomi érsek lett. Az ő birtoklása idejéből ismeretes Franz Neuheuser 1793-ból származó várostérképe, melyen nagyon jól látható a palota mögötti barokk (francia) kert. Ezt még valószínűleg Klobusiczky érsek alakíttatta ki a kor ízlése szerint. Batthyányról is tudjuk, hogy nagy kertbarát és a kor jelentős kert-építtető mecénása volt, nem csoda hát, hogy a pesti palotája mögötti park fejlesztését is elrendelte. Az első sztár a cser Az érseki kert növényzetéről szinte semmit sem tudunk. A Neuheuser-féle térkép alapján azt gondolhatjuk, hogy a pesti Országút mellett álló egykori palota hátsó, kerti homlokzata elől egy (kettős) fasor futott ki a mai Pollack Mihály térig. Ez aztán megfigyelhető Lipszky János 1810-ben készült várostérképén is. Felmerül a kérdés persze, hogy milyen fák lehettek ezek? A választ számunkra Karacs Teréz nek, a magyar nőnevelés nagy alakjának visszaemlékezése adja meg, amikor azt idézi fel gyerekkorából, hogyan járt rendszeresen a Múzeum telkén keresztül az akkor Széna (ma: Kálvin) téri református iskolába. Az 1810-es évekre vonatkozóan a következőket írta: „A múzeumi épület körüli nagy tér gyepes s óriás cserfákkal árnyékolt vala.” E forrás alapján arra kö vetkeztethetünk, hogy az említett ábrázolásokon szereplő fasor cserfákkal, azaz csertölgyekkel volt beültetve. E fák többsége még negyedszázadot élhetett, egészen 1837 júniusáig, amikor a ma is álló múzeumpalota építkezésének megkezdésekor kivágták őket. A tervező Pollack Mihály nak is megvoltak már az elképzelései a múzeum környezetének parkosítására, de a közadakozásból megvalósult angolpark-jellegű kertet végül nem ő tervezte meg, hanem Pecz Ármin , a Lu doviceum főkertésze, a korszak legjelentősebb hazai szakembere. A fatelepítés 1855 őszén kezdődött meg. A Vasárnapi Ujság egyik novemberi száma már arról tájékoztatta olvasóit, hogy Egressy Sámuel 200 fát küldött Kiskunlacháza melletti birtokáról. Talán ezekből kerültek ki azok is, amelyeket elsőként ültettek el ünnepélyes keretek között, 1855. november 24-én. Számos más magánember sem pénzt, hanem facsemetét ajánlott fel a létesítendő közpark javára. Néhányuk nevét tudjuk is: József főherceg a Margitszigetről küldött, báró Sina Simon , a gödöllői kastély akkori tulajdonosa hársfát szállíttatott a Nemzeti Múzeumhoz, a legnagyobb szállítmány pedig – mint fentebb már említettük – Egressy Sámuel kiskunlacházi birtokáról érkezett 12 társzekérrel. Mindezek és talán további fák és cserjék telepítése Kallina Henrik múzeumi kertész vezetésével több ütemben (összesen bő másfél év alatt) történt meg. Az 1855 őszi kezdeti munkálatok után a következő év tavaszán először a kert mai Múzeum körút felé eső részét ültették be, majd 1856 késő őszén és 1857 tavaszán a terület hátsó, kelet felé eső része került sorra. Kallina munkáját, a kert kialakítását Pecz Ármin visszaemlékezése szerint Gerenday A Múzeumkert fái Debreczeni-Droppán Béla Az elmúlt hónapokban a Magyar Nemzeti Múzeum kertjének rekonstrukciójáról szóltak a hírek, és valóban megindultak az előkészítő munkák a szükséges tervek elkészítésével és a park fa- és cserjeállományának felmérésével. A Múzeumkert évtizedek óta méltatlan állapotban van, hamarosan azonban megújulhat. A legtöbben a fákat féltik, amelyek oly fontosak mindenkinek. A következőkben ezért a Muzi történetét a fák, a növényzet szemszögéből mutatjuk be (korábban más szempontból: BUDAPEST 2006/3, 2012/11). Az érseki palota és kertje az épülettől kelet felé futó fasorral, Franz Neuheuser 1793-ban készült térképén (FSZEK Budapest Gyűjtemény) Kubinyi Ágoston levele egy olyan Tolna megyei földbirtokosnak, aki facsemetét ajánlott fel a Múzeumkert javára (Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára)
