Budapest, 2017. (40. évfolyam)
5. szám, május - „Elkoboztak egy életet” - Csontó Sándor válogatása
BUDAPEST 2017 május 19 „Elkoboztak egy életet” József Attiláról, akit négyszer temettek A róla szóló írásokból Csontó Sándor válogatott Gát, Korong, Szamos, Káplár, Thaly Kálmán utca, Ferenc tér – csak néhány, a költő kéttucat fővárosi lakhelye közül. Temetni is négyszer temették. Először Szárszón szűk körben, aztán 1942-ben – éppen hetvenöt éve, május 3-án – szinte titokban a Fiumei úton. Majd – erről persze volt újsághír – a Munkásmozgalmi Pantheonba, 1985-ben. Végül Etelka nővére helyeztette csendesen a családi sírba, végső nyugalomba. József Attilát „nem lehet kisajátítani”, de vajon ma hányan érzik sajátjuknak költészetét? Ideje van az olvasásnak. „(Elkoboztak egy verseskönyvet.) József Attila író »Döntsd a tőkét, ne siránkozz« című verseskötetének »Szocialisták« című verse miatt még annakidején eljárás indult a szerző ellen és a törvényszék izgatás miatt nyolcnapi fogházra ítélte, de az ítélet végrehajtását felfüggesztette. Ez az ítélet most jogerőre emelkedett és sor került az ügyészség elkobzási indítványának elbírálására. Kedden foglalkozott az üggyel a büntetőtörvényszék Schadl-tanácsa. Pataj Sándor dr. védő azt kérte, hogy a törvényszék csak arra a lapra rendelje el az elkobzást, amelyen a vers szerepel. A törvényszék Kurovszky Lajos dr. ügyészségi alelnök felszólalása után az egész verseskönyv elkobzását rendelte el, mert technikailag kivihetetlen volna az 1000 példányban az egy lap megsemmisítése. Az ítélet jogerős.” [Budapesti Hirlap, 1933. április 5] „Idő: 1936. máj. 22. Péntek van. Nyolc perc múlva dél. A kávéházakban ilyenkor csökkent a forgalom... Most sovány, kiugró ádámcsutkájú, sutabajszú, komor férfi tűnik fel a színen. Hóna alatt dagadásig tömött aktatáskával. Nem néz se jobbra, se balra, végigmegy a helyiségen s hátul, a kártyázó asztalok közelében elfoglalja megszokott helyét” – emlékezik Németh Andor, alig több mint két hónappal József Attila tragikus halála után. „Arca ezen a napon a szokottnál is gondterhesebb. Analízisről jön, négyre a fogorvosához kell mennie. Egy napon a fejébe vette, hogy testileg-lelkileg rendbehozatja magát és makacsul kitart szándéka mellett. Fogcsikorgatva, farkaskedéllyel fogyasztja el reggelijét. Aztán kinyitja a táskáját és kivesz belőle egy vadonatúj, vaskos füzetet. Olyan a formája, mint egy üres könyv. Ezt tele akarja ma írni. (Ez lesz a „Szabad-ötletek jegyzéke” – a szerk.) Gátlás nélkül le akarja jegyezni minden érzésrezdülését, minden átfutó gondolatát. Számot akar adni magának minden bajának miértjéről és eredetéről. Olyan őszinte akar lenni magához, mint még soha.” [Németh Andor: Kelj fel és várj. Újság, 1938. febr. 20] „Az a szerencsétlen, aki ezeket írta mérhetetlenül áhítozik szeretetre, hogy a szeretet vissza tartsa őt olyan dolgok elkövetésétől, melyeket fél megtenni. Őt olyasmiért verték, amit soha nem tett volna, ha szerették volna. Ő az a gyermek, akit nem szerettek, s akit ezen kívül azért vertek, mert nem tudták elviselni azt, hogy nem szeretik.” [JA Sza bad-ötletek jegyzéke, Foglalat, részlet] József Áronné, Attila és Etelka forrás: Petőfi Irodalmi Múzeum
