Budapest, 2017. (40. évfolyam)
5. szám, május - Kovács Veronika: BLOGBARÁTOK - Budán, ott, ahol a 6-os megáll
BUDAPEST 2017 május 6 A szép üvegajtó nem rejtette maga mögé kincseit, így bekukkantottam. A látottak alapján, nem volt már kérdés, hogy meg kell ismernem! A kapuban találkoztam egy mosolygós idős hölggyel, aki készségesen mesélt az épületről, s említette, hogy pár éve készült egy tanulmány is arról, milyen korabeli díszítéseket és tervezői megoldásokat hordoz a ház. Szegvári Irén néni pedig meg is hívott egy következő alkalomra, amikor ráérősen, kényelmesen beszélgethetünk. Épületes történetek A házat kívül-belül alaposan megcsodáltam, s mire egy hét múlva csöngettem, már olyan volt belépni ide, mintha hazajönnék. A lépcsőházakban járva mindig elképzelem, milyen lehetett régen nehéz habos ruhákban járni itt, vagy cselédként cipekedni az olykor hihetetlen keskeny és sötét csigalépcsőkön. De egészen más az, amikor ezek a történetek egy valódi elbeszélés alapján elevenednek meg. Irén nénit hallgatva néha meghatódtam, máskor jókat nevettünk, de bizony a személyes történetekben voltak egészen szívbemarkolóak vagy hátborzongatóak is. Így telnek hát meg élettel a minket körülvevő háznak nevezett „kövek”, és így élnek tovább emlékezetünkben. Amíg a 6-os villamosra várunk, merüljünk el kicsit a ház történetébe – s, ne bánjuk, ha a mese végére már több villamos is nyitotta ki és csukta be ajtaját, hátrahagyva bennünket. Budán, ott, ahol a 6-os megáll Kovács Veronika, Lásd Budapestet A Karinthy Frigyes út 4-6. számú ház történetét három szálon is gombolyíthatnám, de mindenekelőtt be kell vallanom, hogy ide is egy „véletlen” folytán csöppentem. Az eredeti terv szerint egy Villányi úti házat szerettem volna megismerni, s ehhez utam a Móricz Zsigmond körtéren át vezetett. Leszálltam hát a 6-os villamosról, és a hömpölygő tömeg közepén megállva csak néztem hosszan ezt a hatalmas fehér épületet a megállóval szemben. BLOGBARÁTOK
