Budapest, 2017. (40. évfolyam)
5. szám, május - Kovács Veronika: BLOGBARÁTOK - Budán, ott, ahol a 6-os megáll
BUDAPEST 2017 május 7 A levéltárban az eredeti dokumentumokon 1914-et írnak, Bach János tervei alapján egy ötemeletes ház készül, Schneller Jenő és neje, Fill Ludmilla megrendelésére, az akkor még Verpeléti utca 4–6. szám alá. Az építész nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy a korszak legelőkelőbb díszítőelemeinek felhasználásával gyönyörködtessen. Így került ide a tömör bejárati ajtó helyett egy nagy, átlátszó, fazettázott üvegezésű kapu. A tágas előtér fala három méter magasságig kőburkolatot kapott. Felette a mennyezeten összeérő fehér és krémszínű stukkó látható. A főlépcsőház felé márványkaros korlát vezet, a körfolyosós udvarra pedig tölgyfakeretes, kétszárnyú üvegajtó, felülvilágítós ablakkal. A szép díszes ólomüveg virágcsokor-mintával köszönti a látogatókat. Az udvaron nem csak a járószint készült Zsolnay lapokból, de körben a lábazat éppen olyan, mint amilyet a Millenniumi Földalatti Vasút megállóinál használtak. A hátsó, cselédlépcső mellett a teherlifttől jobbra a keskeny ajtók mögötti mellékhelyiségeket ma már raktárnak használják. A szegecselt acélgerendákon függő, kanyargós körfolyosókon eddig még sehol másutt nem látott Zsolnay lapok érdekes virágmintái kísérik lépteinket. A legfelső szint üvegtetejét kacskaringós kovácsoltvas konzolok tartják. Az orsós főlépcsőház falát halványzöld csempe borítja. A belvárosi épületek gyakori díszei voltak ezek. Láttam már sárgát, világos- és sötétkéket, rózsaszínt, meggyszínűt, illetve a zöld különböző árnyalatait is. Egyik szebb, mint a másik! Igazán változatos és egyedi külsőt kölcsönöznek a háznak. Ezek a megoldások azonban nemcsak a közösségi tereket ékesítik, hanem a lakások köves helyiségeit is. Az átépítéseket és felújításokat követően jó részüket már lecserélték, de Irén néni egy eredeti csempedarabot megmentett és nagy örömömre emlékbe, ajándékként megkaphattam tőle! Személyes élmények Beszélgetésünkkor tudtam meg, milyen volt a környék az ő gyerekkorában, és a hosszú évek során hogyan változott. Az 1930-as években még csendes, nyugodt vidék volt ez, a Karinthy Frigyes út sem épült be teljesen. Édesapjával gyakran sétáltak ki a Dunához a készülő töltésre. Akkoriban a Feneketlen-tó partja rendezetlen, vadregényes vidék, a körtéren még járt a HÉV, és a kis régi játszóteret, a mai Gomba helyén, körbefonta a forduló villamos. Osztálytársaival a Gárdonyi téri iskola padjait koptatták, majd a Szent Margit Gimnáziumban apácák nevelték. A szomszédban, a Villányi úton, a mai Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem mellett ekkor még állt a háborúban megrongálódott Schmidt-villa és dzsungelkertje. A Karinthy Frigyes út 4–6. számú ház nagy tömbjében, a Bicskei és a Bartók Béla utcák felé a majolika díszes, Renault feliratú földszintes épület garázs- és szervizként szolgált. Szomszédjában a háború előtt a Ketter étterem és Söröző gesztenyefás, boxos elrendezésű kerthelyiséggel, sövénykerítéssel és hangulatos cigányzenével várta vendégeit. A hely a háború után Borostyán, majd Bukarest nevet kapott. Utóbbi időszaka alatt a román nemzeti konyha remekeit sorolta az étlap. Később ide bankot építettek. Itt, a 4–6-ban rövid ideig a bejárattól jobbra működött a Lágymányosi zsinagóga átmeneti imaháza. Helyét később kávéház, majd közért és zöldséges vette át. Mellette férfi-női fodrász fogadta a kuncsaftokat. Mostanra itt már csak férfihajat vágnak, de a szomszédos húsbolt a hölgyeket is kiszolgálja. 1945 után a volt bőrdíszmű – ma dohánybolt – helyén egy bácsika rádióműszerész-boltot nyitott, nyilvános telefonfülkét is üzemeltetett. A mai nyomdai üzlet a Királyi Írószer és Papírboltnak adott otthont, a Fuchs és Társa családi vállalkozás vas- és
