Budapest, 2017. (40. évfolyam)
4. szám, április - Csontó Sándor: A Titoknok úr Pesten
BUDAPEST 2017 április 7 A Figyelő Vegyes rovatában számolt be mindennapos pest-budai megfigyeléseiről, örömeiről és bosszúságairól. Ez idő tájt rendszeresen kirándult családjával, barátaival az Orczy kertbe: „Ha a fővárosi közönség a nap heve által befűtött utcáiból az Orczy kert hűs árnyai alá, üdébb levegőjére s kristály forrásához siet... csendes, nyájas ligetet” és kellemes oázist talált a homoksivatagok között – köszönhetően az Illés-kútnak. Minden megszólalása irányító hatással volt kortársaira, a közönség ízlésére. Fél lábbal az Akadémián 1865. január 26-án tartották a félévvel előbb elhunyt Szalay László titoknok helyét be tölteni hivatott, úgynevezett elegyes ülést. Eötvös József ajánlására Aranyt jelölték erre a tisztségre. A megjelent 58 akadémikus közül csak 42-nek, a széket foglalt tagoknak volt szavazati joguk. Szavazataikból 30 esett Aranyra, volt, aki azért nem voksolt rá, nehogy elvonja költői hivatásától. Aranyt tehát – minden tiltakozása ellenére – titoknokká választották. Köszönte a bizalmat, de a választást ideiglenesnek tekintette, s csak addig vállalta, amíg nála alkalmasabb egyénre nem találnak. De hogy kötelezettségeit mennyire komolyan vette, mutatja az, hogy már másnap hivatalába ment a Károlyi-Trattner-féle ház első emeleti udvari szobáiba (nem épült még fel a Magyar Tudós Társaság palotája), s megkezdte „beamterségét” (hivatalnokságát), ahogyan Tompa Mihálynak írta. A város szívében, a mai Petőfi Sándor utca 3. szám alatt – a fakockás, kétudvaros átjáróházban – működött Trattner Má tyás könyvnyomdája is: itt nyomtatták többek közt Széchenyi István Hitelét. A nyomdaüzem a két épület udvarát elválasztó középső szárny földszintjét foglalta el. Akkoriban huszonöt szedővel, tizenöt géppel, harminc nyomtatómunkással dolgozott. A szedőregálokat és a tégelysajtókat 1828-ban vette át a vő, Károlyi István ügyvéd, aki 1831-ben adott meg bízást Hild József nek a ház átépítésére, ő alakította ki a ma is látható klasszicista formát, amit később még egy emelettel megtoldottak. Tulajdonképpen pechjük volt a közeli szomszédságban szervezkedő Pillwaxos forradalmároknak, mert Károlyi 1848 tavaszán éppen Pozsonyban tartózkodott – élete végéig bánva, hogy lecsúszott a történelmi nyomatról –, így az ifjak a Hatvani utcába, Landerer hez loholtak a 12 pont kinyomtatása végett. Az impozáns ház első emeletének tizenöt szobáját 1833-tól a az Akadémia foglalta el, amíg a Stűler Ágost által megálmodott Duna parti palotát 1865. december 11-én át nem adták. A titoknok úr mégsem költözhetett át ide, szolgálati lakásába, mert azt közben bérbe adták Waldstein grófnak, s így választania kellett a szomszédos akadémiai bérházban egy „bérlak” vagy a „lakbér” között. Így 1867 tavaszáig egy kellemesebb, egyemeletes klasszicista házba költöztek, az Üllői út 7 szám alá, amelyet Kasselik Ferenc tervezett a Steinbach család számára még 1839-ben. A lakást később Szász Károly foglalta el. (Műemlék, borzalmas állapotban!) Arany a fenti dátummal jegyezte fel keserűen lakásügyének kálváriáját leíró „Ártatlan dacz” című versét, melyet csak fia, Arany László publikált 30 évvel később: A Tudománynak háza vagyon: Ennek örűljek hát ma nagyon? Kell gyalogolni a lelkem agyon Nyári melegben, téli fagyon. „Vettem a beköltözés napján, márcz. 22.” „Fekete hálátlanság volna el nem ismernem s nyiltan ki nem hirdetnem a M. T. Akadémiától érdemen felül nyert jótéteményeket s többféle kitüntetést, másrészről buta kajánság nem örvendenem tudományos előmenetelünk oly ünnepén, mint a nemzet áldozatkészségéből díszesen felépült házának megnyitása volt. A föntebbi humorkás elmejáték csupán amaz egyéni fájdalmas benyomás szüleménye, hogy a határozottan titkári lakásnak épült lakrészt az én megválasztásom után idegennek adták bérbe, nekem pusztán lakbér és bérlak közt engedtetvén szégyenítő választás. Azonban ez az állapot nem tartott sokáig: 1867-ben B. Eötvös, akkori elnök, maga szólított fel a tiszti lakás elfoglalására, melynek nagyobb részét, csekély évi bérért, használtam 1870-ig, midőn az igazgató-tanács kegyessége a bért is megszüntette; lemondásom után pedig (1879) az Akadémia a lakást holtig ingyen átengedte. – A. J”. Kezdetben még csak két szobát vett igénybe az Akadémia utcai részben, s egyet az udvari sarokban (a Tudós Club helyisége). „Az akadémiai palota nagysza bású átépítése kezdetén, 1949–50 telén, a véletlen vezetett az addig elveszettnek hitt főtitkári akták tömegéhez [a kazánházban], a legrégibb gazdasági, pénztári iratok között. Arany János több ezer lapnyi hivatalos fogalmazványa, jegyzőkönyve és titkári jelentése, statisztikai kimutatása stb. alapján csak most nyílt lehetőség arra, hogy a nagy költő-hivatalnok tizenhárom évi ügyviteli munkájáról teljes képet kapjunk” – számolt be lelkesen és tudomá nyos alapossággal Gergely Pál könyvtá ros 1957-ben az Akadémiai Értesítőben. Valóban ezekből az iratokból vált világossá, hogy tulajdonképpen milyen hatalmas munkát végzett. Neki köszönhetjük, hogy az Esterházy Pál lal folytatott tárgyalásai, levelezései nyomán itt talált otthonra az Esterházy-képtár fantasztikus gyűjteménye, amely ötven évvel később a Szépmű-Arany hálószobájának ablaka forrás: MTA fotó: Sebestyén László
