Budapest, 2017. (40. évfolyam)
4. szám, április - Csontó Sándor: A Titoknok úr Pesten
BUDAPEST 2017 április 8 vészeti Múzeum törzsanyaga lett. Sokat tett a Corvinák felkutatása ügyében, és szorgalmazta a könyvtári kötelespéldányok beküldését. Hazai szellemi kincseink, legrégibb történeti forrásanyagunk megóvása és összegyűjtése érdekében sürgeti az Országos Levéltár létesítését és a Meteorológiai Intézet felállítását. Hun falvy Pál könyvtárnokkal váltott levele zéséből pedig a már hatvanezer kötetre rúgó Könyvtár anyagának átszállításáról értesülünk, s egy hónapra rá, kezdték meg a Toldy Ferenc -féle szakrendszerben való felállítást a főraktári állványokra. Csengery Antal volt ugyan a megvá lasztott jegyző, a legtöbb ülés jegyzőkönyvét mégis Arany vezette, némelyik mellett még ceruzás vázlatot, jegyzetet is ejtett. Még az akadémikusok ülőhelyeinek kijelölése is az ő gondja volt: saját helyét Jókai és Czuczor Gergely közé tette a 61. számra. „Húzom az Akadémia igáját, mert édes az és gyönyörűséges... Mindennapi rabja vagyok a hivatalnak.” Napsütéskor, erős fényben, a gázlámpa felgyújtásakor mindig föltette zöld szemellenzőjét, hogy ezzel védje egyre gyöngülő szemeit. És tényleg nincs ereje és ideje a költészettel foglalkozni, beáldozta páratlan lírikusi tehetségét a hivatalnoki teendők miatt. Felőrölte a kötekedő kérelmezők, makacs nyelvészkedők, bolondos feltalálók leveleinek elbírálása, a gyűlések szervezése, állandó jegyzékkészítés, stb. Napi robotja mellett is próbálja távol tartani magát a politikától, erről szintén Tompának panaszkodik: „Ezek a mi uraink annyira el vannak foglalva a politikával, hogy mellőzik és halasztják az Akadémia dolgát.” Egy másik levele szerint az akkori silány pártharcokba süllyedt magyarságnak „inkább korbács kell, máskép előrjöngik a hazát”. Csak csodálni lehet éleslátását, precizitását, mindenre kiterjedő figyelmét. 1873-ban aztán végre irodalmi működésében is fordulóponthoz ért. Folytatta Bolond Istók-ját, elkezdte Arisztophanész vígjátékainak magyarítását, s ekkor fejezte be a Kóbor Tamás fordítását, mely tíz év óta első nyomtatásban megjelent munkája volt. Soha nem tudta igazán feldolgozni imádott lányának, Juliská nak halálát, és ez is nagyban közrejátszott erejének hanyatlásában, örökös borongós hangulatában. Túl korán beköszöntött rosszkedvű öregségében egyszerre kínozta szívbaja, köszvénye és romló szeme. 1877 márciusában második és immár végleges lemondó le-Dolgozószobája eredeti karszéke és kályhája Margitsziget, kisszálló (1920) forrás: MTA forrás: Csontó Sándor gyűjteménye
