Budapest, 2016. (39. évfolyam)
12. szám, december - Fodor Béla: A legnagyobb magyar „furkász”
BUDAPEST 2016 december 10 Azon a zúzmarás, december végi reggelen komor férfiak csoportja topogott fázósan a Margit-sziget nyugati felén, az óbudai zsinagógával szemben: a Duna felett gomolygó köd miatt alig-alig derengett elő a túlpartról. A csoport központi alakja egy szakállas, szúrós tekintetű férfiú volt, aki rövid várakozás után kurtán csak ennyit mondott: „kezdhet jük a fúrást!” Nos, így tudjuk elképzelni a Margit-szigeti hőforrások feltárásának kezdetét, az akkor 45 éves Zsigmondy Vilmos vezetésével. Az akkor már országosan ismert bányamérnök életpályája idáig teljesen hétköznapi módon, képességei és érdeklődése szerint alakult. Pozsonyban született 1821. május 14-én, jó nevű értelmiségi családba. Édesapja az evangélikus líceum tanára, majd igazgatója volt. Középfokú tanulmányai után a fiú a selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémia bányászati szakára iratkozott be, ahol 1842-ben jeles eredmény nyel végzett. A tehetséges és ambíciózus fiatalembert hamarosan a Krassó-Szörény vármegyei Resicára nevezték ki bányamérnöknek. Itt érte az 1848–49-es forradalom és szabadságharc kitörése. Zsigmondy, aki lelkes híve volt a reformkor és Kos suth eszméinek, a resicai vasgyárban fegyvert és lőszert gyártott a magyar kormánynak. Ezért a világosi fegyverletétel után hat év várfogságra ítélték. Szerencséjére barátai és a helybéli polgárok tömeges kérésére 1850-ben kegyelemben részesítették. Szabadulása után kincstári állást nem vállalhatott, ezért baráti segítséggel gróf Sándor Móric , az Ördöglovas annavölgyi bányájának vezetésével bízták meg. A következő években érdeklődése a földtan és a bányászat mellett, egyre inkább az artézi vizek feltárása felé fordult. Ezért és a városi lét biztosította nagyobb lehetőségek miatt 1860-ban Pestre költözött, és önálló bányaügynöki irodát nyitott. Zsigmondy földtani kutatásai alapján biztosra vette, hogy a Dunától Keletre is léteznek föld alatti hőforrások, csak elég mélyre kell fúrni. Ezért kidolgozott egy speciális technikát, amit a Margit-szigeten is alkalmazott. Már a középkorból származó írott források is említést tesznek arról, hogy a sziget északi részén, a Duna alacsony vízállásakor hőforrások bugyognak elő. Ezt a jelenséget maga Zsigmondy is tapasztalta, ezért itt kezdte meg a fúrást százötven éve, 1866. december 21-én. Mintegy fél év múlva, 1867. május 13-án, 118 méter mélységből 44 Celsius fokos meleg víz tört elő a mélyből. Zsigmondy sikerrel járt. Az itt feltárt hévizekre épült fel 1868–1870 között Ybl Miklós tervei alapján a Margit-fürdő elegáns épülete. A sikeren felbuzdulva 1868-ban hozzákezdett élete talán legnehezebb és legmerészebb vállalkozásához: Pesten, a Városligetben keresett hőforrást. A sikerben a szakemberek nagy része erősen kételkedett, de a főváros vezetését meggyőzték a mérnök eddigi sikerei, és engedélyt adtak a fúrásra. A kutat a mai Hősök terén állították fel. A munka során számos nehézség jelentkezett, ami miatt az többször is félbeszakadt. De Zsigmondy bízott tanulmányai ban és vizsgálataiban, s még személyes vagyonát is kockáztatta a folytatásért. És ismét igaza lett: 1878. január végén a 970 méter mély kút fúrását sikeresen befejezte. A feltörő hévíz a magas gáztartalom miatt forrni látszott, és a szabadba kerülve – a magas oldott ásványtartalom miatt – mésztufa jellegű lerakódásokat, kiválásokat eredményezett. Ez a kút akkor Európában a legmélyebb fúrások közé tartozott. A munkákat sikeresen befejezve a kút naponta 1200 köbméter 73,8 Celsius fokú vizet szolgáltatott. Föléje egyszerű építményt építettek, amit Zsigmondy „fúrháznak” nevezett el. Ezt 1884-ben lebontották, és helyette Ybl Miklós tervei alapján egy díszkút épült. A Gloriette nevű építmény egy 2,5 méter magas, hatszögletű, balluszteres korláttal keretezett terasz volt, amelynek közepén egy 24 méteres zászlótartó rúd állt, talapzatához két oldalról lépcső vezetett fel. (Az Ezredéves emlékmű építése miatt 1898-ban a díszkutat áttelepítették a Széchenyi hegyre, ahol emlékműként és kilátóként szolgál.) Ebből a vízből kezdetben a Nádor-szigeten ideiglenesen kialakított Ártézi fürdőt, majd később a Széchenyi Gyógyfürdőt látták el forró gyógyvízzel. A munkálatok közben a fúróiszapban felfedezett mészvázas egysejtűek mikroszkópos tanulmányozása közben Zsigmondy egyik szemére megvakult. Ez és a megfeszített munka okozta kimerülés arra késztette, hogy fellendült vállalkozása irányítását átadja unokaöccsének, Zsig mondy Béla gépészmérnöknek, ő maga A legnagyobb magyar „furkász” Fodor Béla Budapest fürdőváros. A város földjének mélye számtalan gyógyító erejű hőforrást rejt, ezeknek a felkutatása és felszínre hozása tette lehetővé, hogy ez az állítás igaz legyen. Ezen az úton az első, döntő jelentőségű lépést 150 évvel ezelőtt, 1866-ban Zsigmondy Vilmos tette meg a Margitszigeten. Zsigmondy Vilmos A képek forrása: FSZEK Budapest Gyűjtemény
