Budapest, 2016. (39. évfolyam)

8. szám, augusztus - Zappe László: Gyógyír házaspároknak

31 BUDAPEST 2016 augusztus INGYEN ELVIHETŐ RÉGI FOLYÓIRATSZÁMOK! GYÓGYÍR HÁZASPÁROKNAK Zappe László Szabályos kocka lenne a szentendrei Városháza udvarán Znamenák István díszlete, ha éppen a fele, hat lapjából három nem hiányozna. Ráadásul az egyik, nem létező élével fordul a nézők felé. Ennyi kifordítás, elferdítés minden­képpen kijár ennek a játéktérnek – egy pszichológus rendelőjében vagyunk ugyanis. Pontosabban kukkolunk bele. Egy házaspár életének intimitásaiba. Ezt egyébként előre tudhatjuk, elárulja a cím: Párterápia. A szerző egyáltalán nem ismeretlen a ma­gyar olvasók és nézők számára. Daniel Glattauer 1960-ban Bécsben született. Pedagógiából és művészettörténetből szerzett diplomát, dolgozott pincérként, majd a Die Presse osztrák napilapnál volt szerkesztő, 1989 óta a Der Standard munkatársa. Néhány könyve (Gyógyír északi szélre, A hetedik hullám, Örök­ké tiéd) megjelent magyarul, a Gyógyír északi szélre színpadi változata is nagy sikert aratott Fullajtár Andrea és Őze Áron előadásában, Göttinger Pál ren ­dezésében, Orlai produkcióban. Daniel Glattauer ügyes író, pontosan tudja, mi kell az olvasónak (illetve ez­úttal a nézőnek). Ebben a művében viszontláthatja saját magát, élete leg­mindennapibb eseményeit, problé­máit, amelyekkel naponta találkozik, amelyeken óránként bosszankodik – és amelyekkel színpadon szívesebben ta­lálkozik, mint a valóságban. Bár ott is hamar átsiklik felettük. Átlagos esetben legalábbis. De néha nem. Ilyenkor jö­het a döglött párkapcsolatok hiénája, a pszic hológus, a terapeuta, aki vájkál a lelkekben és segítséget ígér, megfigyel, feltár, ráébreszt. Tanácsot nemigen ad. És Glattauer még bécsi író is, ha tehát Párterápiáról van szó, rögtön az eszünk­be juthat Freud, még akkor is, ha az osztrák fővárosban született és divatba jött pszichoanalízisnek Amerikában lett igazi hazája. És Glattauer darabjának is annyi köze van hozzá, mint bármely lé­lektanoskodó kóklerségnek. Persze azt, hogy Glattauer szimpla szélhámosnak vagy a testet öltött sátánnak gondolja-e hősét, azt döntse el a néző vagy a szí­nész, aki játssza. Ezúttal a kitűnő Mészáros Máté . No meg a rendező, ha kedve van ennyi szelle­mi erőfeszítéshez egy nyári móka-bó­ka alkalmából. Ám Znamenáktól ezt mindenképpen elvárnám. Abból, amit Szentendrén, a Városháza udvarán lát­tam, arra gondolok, hogy az időnként sátánoskodó kókler mellett döntöttek. Vagy éppen fordítva. Egy ördögien rafi­nált pasas játssza meg magát mindenfé­lének. Egyebek közt léleklátó tudornak. Meg különböző hókuszpókuszokkal, ki­agyalt szerepjátékokkal próbálkozó, sze­rencsétlenkedő kísérletezőnek. A törté­net minderre ad alapot. A lélekgyógyász ugyanis valóban beugratja áldozatait, illetve bocsánat: pácienseit. A szünet után, miután az első részben minden próbálkozása kudarcot vallott, lepattant a házaspárról, hol a férfi közönye, hol az asszony túlbuzgalma következtében, eljátssza nekik, hogy éppen most, amíg nekik próbálna segíteni, az ő eszményi­nek gondolt házassága omlik össze. A válságban lévő házaspár meg természe­tesen nagy egyetértésben próbál segí­teni rajta. Teljes, tökéletes összhangról tesznek tanúságot. Ennyi a gyógymód. A számtalan hétköznapi probléma, amit korábban egymás fejéhez vágtak, és ami miatt a további együttélést szinte elképzelhetetlennek gondolták, hirtelen eltűnik, elillan, köddé válik, pontosan tudják, hogy milyen jelentéktelen, pi­tiáner, felfújt dolgokról van szó. Ezzel ugyan maga a darab is kipukkad, mint egy szappanbuborék. Balla Eszter és Debreczeny Csaba rutinosan játssza el a házastársi rutint. Az asszony kicsit túlfűtött, szenvedélyes, érzelmes, a férfi kissé fád, racionális, munkamániás. A pszichológushoz is egy kerek tokba zárt tervrajzzal érkezik, amelyet a szünetben ki is akaszt a falra. Nyilván a rendelés szünetében is dolgozott (vagy legalábbis szándékában állt). A nyári produkció, nem hal meg a nyár­ral: a Párterápiát augusztusban az Óbu­dai társaskörben is játsszák, ősszel pedig a Belvárosi Színházban is bemutatja az Orlai Produkciós Iroda. ● A Budapest folyóirat 2010–2014. évi évfolyamaiból vannak megmaradt lapszámaink. A lapok átvehetők szeptember 1-től szeptember 30-ig a kiadónál (Summa Artium, 1054 Budapest, Honvéd utca 3.) hétköznapokon 9 és 16 óra között. Amennyiben konkrétan keres bizonyos lapszámokat, kérem, vegye fel a kapcsolatot a kiadóval telefonon: 06 1 318 3938, hogy ellenőrizzük, a keresett szám megvan-e. A lapokat postázni – a postaköltségekre való tekintettel – sajnos nem áll módunkban .

Next

/
Oldalképek
Tartalom