Budapest, 2016. (39. évfolyam)

8. szám, augusztus - Bajkó Ferenc: NEKÜNK HARANGOZTAK - A pesti szlovákok harangja

BUDAPEST 2016 augusztus 27 iskola és a lelkészlak lebontásával 1893 és 1894 között felépült a templom elé a mo­numentális bérház, a Luther-ház, amely a templomot teljesen eltakarja. Az iskola és a lelkészlakás számára új épületszárnyat építettek. Az udvarba beszorított temp­lom azonban tovább működött. Tornyá­ban ekkor három harang volt, mindhármat a pesti Walser Ferenc harangöntő öntötte 1869-ben. Ezek csak az I. világháborúig hívták a gyülekezetet istentiszteletre, mert akkor a két kisebbet a honvédség katonai célokra lefoglalta. A pesti szlovák közösségre meghatáro­zó hatással volt a trianoni békeszerződés határmegvonása, aminek következtében sokan visszavándoroltak az anyaország­ba. A 19. és 20. század fordulóján még 6000 lelket számláló gyülekezet 1920-ra 1200-ra fogyatkozott. A fogyás a két vi­lágháború között is folytatódott, majd az újabb megpróbáltatást az 1946–47. évben bekövetkezett lakosságcsere okozta. Az ily módon megfogyatkozott gyülekezettől 1952-ben vette el az állam a megmaradást biztosító bérházat. 1953-ban a monumen­tális, ezer ülőhelyes, háromhajós templom­ba mindössze 20-an jártak. A gyülekezet és a templom fenntarthatatlanná vált. Az egyház 1965-ben állami nyomásra eladta a templomot, s helyette a hajdani iskola­épület emeletén alakítottak ki kápolnát, ahol 1967-ben készült el az új orgona. A maroknyi pesti szlovák evangélikus gyü­lekezet ma is itt tartja istentiszteleteit. A templom azóta is profán – nem egyházi, de nem is templomépülethez méltó – cé­lokat szolgál. Mivel a bérház eltakarja, a budapestiek közül rendkívül kevesen tud­nak a létezéséről. A bérház kapuján az udvarba lépve tárul elénk a templom műemléki és építészeti igényességet mellőző, szemet bántó toldá­sokkal szabdalt, düledező, romos épülete. Égbetörő tornyának tetején aranyozott ke­reszt hirdeti eredeti szakrális funkcióját. Megmaradt nagyharangja 1965-ben a Nógrád megyei Szügy település evangé­likus templomának tornyába került, mivel a szügyiek 253 kg-os, 1925-ben Seltenhofer Frigyes Fiai soproni műhelyében öntött harangját a II. világháborúban elrekvirál­ták. A szügyi evangélikus torony harang­történeti szempontból kuriózum, ugyan­is a 20. század világháborús rekvirálásai ellenére három történelmi (20. századinál korábbi) öntvénynek ad helyet. Közülük a legkisebb a 16. században készült, a legré­gebbi evangélikus harang Magyarorszá­gon. Az 1200kg-os, 132,5 cm alsó átmé­rőjű, d1 alaphangú nagyharang pedig a pesti szlovák evangélikusok megmaradt zengő emléke. A harangöntőre jellemző, rendkívül szép, plasztikus díszítéssel lát­ták el. Szlovák nyelvű felirata ezt jelenti: „Isten dicsőségére! Az ÚR házába me­gyünk! Zsoltár 122.v.1. E harangot a pesti szlovák evangélikus templomnak adomá­nyozta az Augsburg család Walser Ferenc harangöntő munkája alapján Pesten 1869. évben.” Domborműve Jézust ábrázolja a Gecsemáné-kertben, fölötte az őt biztató angyal. Ez ugyanaz a kép, amely a pesti szlovák evangélikus templom oltárán is látható volt. Az oltárkép Than Mór alko ­tása 1867-ből, ma a dunaegyházi evangé­likus templomban látható, a Rákóczi úti templom eladását követően oda került. Az öntvény harangtörténeti szempontból is rendkívül érdekes alkotás, mivel az 1860-as években történt magyar „harangreform” idején készült. A reform lényege, hogy míg régebben a harangokat füles koronával látták el, az 1860-as években egyre több magyar harangöntő áttért az úgynevezett tárcsás korona alkalmazására, amely lehetővé tette, hogy a harangot időnként elforgassák, és így az ütő máshol üsse az ütőgyűrűt, ily módon megnövelhető lett a harangok élettartama. Az egyik legfontosabb harangtartozék a fel­függesztés, az úgynevezett járom, amely a ki­lengést biztosítja. A pesti szlovákság Szügyön őrzött öntvénye Pozdech József pesti lakatos mester által szabadalmazott, öntöttvasból ké­szült, állítható csapágyszélességű, homok­csapágyakkal ellátott jármon függ. E harang közel 100 éves budapesti szol­gálata alatt többször reprezentatív célokat is szolgált, már csak azért is, mert a Deák téri evangélikus templom tornyát 1875-ben statikai okok miatt lebontották, harangjait a szlovákiai Szmrecsányba szállították, így a pesti evangélikusság örömét és gyászát sokszor a Rákóczi úti szlovák templom harangjai hirdették. A Keleti pályaudvar közelsége miatt a Budapestre érkezőket is köszöntötte. Ez a harang siratta Kossuth ot holtteste Budapestre érkezésekor, és meg­szólalt Munkácsy Mihály temetése alkalmá ­val is. Napjainkban pedig Szügyön hirdeti a pesti szlovák evangélikusság emlékét. ● A pesti szlovák templom harangja Szügyön Az eredeti öntöttvas járom (harangfelfüggesztés) A szügyi evangélikus templom

Next

/
Oldalképek
Tartalom