Budapest, 2016. (39. évfolyam)
8. szám, augusztus - Csontó Sándor: TERESEDÉS - Iránymutatás
BUDAPEST 2016 augusztus 16 „Nem találunk szavakat. Meg vagyunk kövülve.” Pedig dehogy és igenis! Keresem hozzád a szavakat. Felütjük műveid akárhol, bármikor. Lesz vigasz. Mondom is a nagyobbik fiamnak, Simon, látod? – és elővettem a képedet: – Ő E.P. Még nem ismered. De fogol te még találkozni vele sokat! Ezt a polcot mind teleírta. – mutatok Rád: hattyúk, javított, haris, egy nő, függő, harmónia, KMP, kisssregény, tizenhatos, Hrabal, vessző száz, esti, semmi, napló, sorjáznak a könyveid. – No, nem a méret a lényeg, ne ijedj meg. Ez a fickó érték, zsinórmérték. – élcelődhettem volna, de sose késő. Tanítottad. Gondoskodom Rólad, hogy időben eljuss hozzá, mert jussa van neki is hozzád. Tartalomhoz adtad a formát, amit persze gumiszobaként tágítottál, amiként a szemléletünket és a tudatunkat. Nálad borult a papír(forma), a semmi formaság és a briliáns formakészség által feszegetted a műfaji kereteket. Mit neked szerkezet, legyen az akár egy Trabant is? Vagy Mercedes Benz? Én is csak egyszer fogtam veled kezet az életben, TERESEDÉS Iránymutatás Csontó Sándor A Bambi presszó teraszán ültem a Bem téren, ezredszerre talán. Átellenben poliészter, pimf külügyérek flangáltak, emitt Oszfolkné terelgeti kedélyesen őzikéit az asztalok és a vendégek sűrűjében. Néztem a lengyel-magyar tábornok közel ötméteres, bronzba öntött alakját, a négyméteres, két lépcsős kő talapzaton. („Polak, We ̨gier, dwa bratanki...”) Kócsagtollas kalapban, sebesült jobbja felkötve, de egész testével erőt sugározva, előre nyújtott bal kezével rohamra int. A korszak igazi hőse, akiről egyik legjobb köztéri szobrunkat Istók János – nagyapám nagybátyja – mintázta meg 1934-ben. Iránymutató, hiteles ember, akire felnézhetünk. Találni ma ilyet? „A tér egy részletét személlyel kombináljuk.” – mond Esterházy a Termelésiben. S lőn!
