Budapest, 2016. (39. évfolyam)
8. szám, augusztus - Horváth Júlia Borbála: ÉJSZAKA - Bugyilopás
BUDAPEST 2016 augusztus 15 bólogatunk, utána tesszük, ami jól esik... törjön, aminek törnie kell... Rendben... – a felfogadott személyzet is beleegyezését adja; a szokásos módon készülnek, elvégre ők majd’ minden hétvégén lagziba hivatalosak. A díszítők felvirágozzák az asztalokat, és szárazon tartják a tűzijátékokat. A konyhában pácolódik a hús, töltődik a káposzta, vegáknak mosódik a saláta és párolódik a rizs. A vőfély javítgatja szövegét, előzetesen egyeztették, mit szeretne a pár: ne legyen sok népi, in kább stand up-os comedy... – hm. Megkü lönböztetett státus jut a fotós kollégának, hiszen ő, amolyan ott is vagyok meg nem is figura a táblán; rögzíti, de nem gerjeszti az eseményeket. Mosolyogni... vidáman... lazán... elvégre ezt fogják nézni az unokák... – efféle kívánalmakban merül ki a tevékenysége, legalábbis a fotóalbum átadásáig, amikor kiderül, mit végzett tizenhat órán keresztül. A jó tanácsok továbbra sem maradnak el, tapasztalataival minden szervezési megbízott hozzátesz a nagy egészhez. Ismerős ismerőse mesélte, unokatestvér barátnője szenvedte, szomszéd nagynénjének a keresztlánya látta – amit látott. Göndörödnek a történetek, a fiatalok kikerekedett szemmel hallgatják a mesét: tényleg fej re ejtették a lányt menyasszonylopáskor? Medencébe dobták, amiben nem volt víz? A szemöldökfa véresre kaszabolta az arcát, amikor vállon rohantak ki vele? – egyik rémség követi a másikat, azokhoz képest habzó sztori a romlott ételek és a hőség okozta rosszullétek orvoslásának részletes ismertetése. A barátnőm esküvőjére nem ment el a vőlegény... – hüppög az ara, és segélykérőn néz leendő uracskájára, aki kivár a vigasztalással, miután jövendőbeli nője ígéretet kíván szerezni tőle: ugye, drá gám, te nem fogod meggondolni magad? – A vőlegény összekacsint a fotóssal, a szakáccsal, a pincérrel és minden környékbeli férfiemberrel, s előrevetítve a majdani otthoni rendet, nyugtat: ha nem adsz rá okot, hogy meggondoljam magam, ott leszek! Kösz szépen... – árnyalódik a menyas z szony tekintete, előzőleg leginkább szabadulni akart az atyai kordontól, de úgy látszik, csöbör lesz a vödörből, ezért még időben kikéri magának: nálunk egyenran gúság volt, van és lesz... vagy semmi... – ebben maradnak, nehogy már összevesz szenek a ceremónia előtt, s igyekszenek kitörölni a fejükből, amit hallottak. Boldog- gondos időszak következik, és a tárgyalások eredményeképpen kialakul a napi program. Reggel fodrász, masszázs, kozmetikus, délelőtt öltöztetés, délben fotózás a ceremónia előtt, alatt és utána; délután templomi esküvő, közben fotózás, majd bevonulás a lakodalmi fogadóba. A zenészek álljanak készen, de semmiképpen se a nászindulót játsszák, hanem azt a dalt, amely a mi-is-a-címe filmben hangzott el, amikor a násznép közül váratlanul felálltak a meglepetés-zenészek, és elfújták az esküvő betétdalát. Kerül, amibe kerül... Csókolom, azt filmes stáb szervezte, rendező rendezte, hangmérnök keverte... – az ifjú pár ragaszkodik elképzeléseihez, ha nem megy, majd álmaikat megvalósítja más, ők valódi különlegességet szeretnének, ami mindenki számára emlékezetes marad. A teremfőnök és segítői bólogatnak: ez a dal a legdivatosabb manapság, ismerünk olyat, aki teljesíti; ajánljuk... – az ifjú pár-jelölt végül úgy dönt, ha mindenkit ily módon adnak össze, akkor ők már nem is akarják a meglepetést. Ne tessék aggódni, majd kitalálunk valamit... – a fotós kolléga már szinte a csa lád barátja, hosszú órákon keresztül lesi a menyasszony-vőlegény minden rezdülését. Minden a forgatókönyv szerint zajlik, a házasságkötő teremből férj és feleség léggömbökkel díszített riksán a Városligetbe hajtat. Nedves a föld a zivatar után, páracsöppek gurulnak a gallér mentén, a húg – egyben nyoszolyólány – szorgalmasan emelgeti a menyasszonyi uszályt. Tessék odatámasz kodni a villanyoszlophoz... hoztam fehér lepedőt, nehogy sáros legyen az alj... – gyors tüzelésű pillanatok következnek, amikor megérkezik az örömanya: ne a fonnyadt bokrok tövébe állítsa a lányomékat... Vajdahunyad vára vagy dáliasor, ez itt a kérdés... a kettő együtt nem megy... – a fényképész türelmesen állja a javaslatokat, végül mindkét beállítás megvalósul; van elég hely a memóriakártyán: csak ne hogy formattálódjon... mint két hónappal ezelőtt az egyik munkán... huh... – a fo tósok rémangyala tán elkerüli e tájat és a rokonok is elunják a billegést, majd a kijelölt vendéglő felé veszik az irányt. Az ifjú pár pihegve üldögél az árnyas padon, és a kigondolt esti meglepetést tárgyalgatják: csábítási próbához mit szólnának? – a fo tós kolléga segít, s részletesen elmeséli a részleteket, de megesküszik, hogy bármi is a végeredmény, azalatt egyetlen kattintás sem lesz! ●
