Budapest, 2016. (39. évfolyam)
8. szám, augusztus - Holló Szilvia Andrea: Az aggostyánok pesti palotája
BUDAPEST 2016 augusztus 11 Az aggostyánok pesti palotája Holló Szilvia Andrea Háromszáz esztendeje szerény ünnepség közepette rakták le az invalidusok házának alapkövét. Az építkezés akadozott, az épületet sohasem fejezték be. A „kórkatonák háza” alig pár évtizeden át szolgálta eredeti célját, jóllehet félkészen is monumentális tömbje egészen a 19. század végéig a katonaság birtokában maradt. Ma itt található a Főpolgármesteri Hivatal. A török hódoltság végét jelentő 1686-os ostrom után a romokban fekvő Pest városában az első nagyobb építkezés a több ezer rokkant katonát befogadó Invalidus-palotáé volt. Helyének kiválasztása, annak ellenére, hogy a városi telkek zöme üresen tátongott, nem is volt olyan egyszerű. A városfalon belül emelt mecseteket különböző szerzetesrendek kapták használatba, kivéve a későbbi Invalidus-ház telkének északnyugati sarkában fekvő Nagy- (vagy Szép-) mecsetet, melyben lőportár volt. E mellé, az úgynevezett török házba települtek a betegápoló irgalmas barátok, de ott sem maradhattak sokáig. Bécsből megérkezett az utasítás, hogy az egyik mecsetet adják át a letelepedni kívánó szervitáknak templomi használatra. A szerzetesek választása a Nagymecsetre esett, melynek akkor még beépítetlen környékét alkalmasnak találták kolostoruk felépítésére. Az óvatos katonai parancsnok azonban addig nem ürítette ki a lőportárat, amíg Bécsből meg nem érkezett az adományozást megerősítő okirat. Az átalakított mecsetben a szerviták 1689. augusztus 23-án tartották az első misét, kolostorukat pedig ideiglenes jelleggel a szomszédos ispotályban rendezték be, melyből az irgalmasoknak, akik tulajdonjogukat nem tudták hitelt érdemlően bizonyítani, ki kellett költözni. Venerio Ceresola császári építész már a következő évben kijelölte a szerviták új temploma és monostora számára alkalmas telket a szükséges konyha- és káposztáskerttel együtt. A felajánlott terület a mai Városháza utcától a városfal előtt húzódó belső sáncárokig terjedt, de a telekhatár az évek folyamán a megkezdődő parcellázások miatt többször módosult. A 18. század baljós eseményekkel indult, sok szenvedést mérve a szervitákra. A pestisjárványban szinte mind odavesztek, ideiglenes templomuk tornyát pusztító vihar tépázta, telkükre a város engedélyével házak épültek. A rend ekkor komoly követeléssel állt elő, vagy a magisztrátus köteles „a kezdett építményeket lerontani és légberöpittetni.” 1715. július 15-én pont került a megállapodás végére, Pest a városfal felé eső nagy telek jogos birtokába jutott, cserébe két házhelyet engedett át a szervitáknak a mai Városház utca túloldalán építendő kolostoruk mellett, valamint egy majorságot a határban. A szerzetesek ezen felül megtarthatták a kőkerítéssel övezett mecsettemplomot és a környező temetőt. Széchényi György esztergomi érsek, aki ifjúkorában a török által megszállt Budán lakott, szívén viselte a felszabadító hadjáratban résztvevők sorsát. 1690-ben vágbesztercei birtoka jövedelmét felajánlotta egy budai kórház építésére, de két év múl-Ceruza-tus-akvarell ism., XVIII. századi, merített papiron, készült 1770 körül forrás: Központi Antikvárium
