Budapest, 2016. (39. évfolyam)
8. szám, augusztus - Holló Szilvia Andrea: Az aggostyánok pesti palotája
BUDAPEST 2016 augusztus 12 va úgy módosította végrendeletét, hogy a harcokban megsérült vagy elszegényedett katonáknak szánt ispotály és menhely inkább Pesten létesüljön. A felajánlást kiegészítette csejtei és beckói uradalma minden hasznával, illetve megváltásuk esetén a teljes összeget e célra kellett fordítani. Az érsek 1695-ben elhunyt, a kórházépítés ügye egy időre feledésbe merült. A török elleni felszabadító harcoktól és az örökösödési háborúktól sújtott Európában azonban égető szükség volt a kóborló, szegény vagy rokkant, beteg katonák ellátására. Ezért 1715-ben a hivatalban lévő esztergomi érsek felhívta a figyelmet elődje alapítványára. A bécsi udvar utasította Regal Miksa altábornagyot, a budai vár prefektusát, hogy keressen alkalmas helyet a kórház számára. A kiszemelt üres, de zömmel magántulajdonban lévő terület a mai Kossuth Lajos utca – Városház utca – Semmelweis utca közé esett. A terv elnyerte a felsőbb hatóságok tetszését, a prefektus tárgyalni kezdett az ingatlanok megvételéről, de nem tudott kedvező vételárat kicsikarni. Először Johann Hölbling budai építőmes ter készített vázlatokat a kétezer fő befogadására tervezett invalidus házra, ahol termenként 20–30 rokkant élt volna. A tervezést azonban hamarosan átadták a Bécsből a budai Vár helyreállítására érkező Fortunato di Prati kamarai mérnöknek. Ő alkalmasabbnak vélte az invalidusok házának felépítésére az északabbra fekvő térséget, ahol üres városi telkek vették körbe a szerviták mecsettemplomát és temetőjét. Csak a déli fertályon akadt néhány lakóház, ezeket kellett megváltani. Köztük volt Ráday Pál nejének háza. A református Ráday, aki saját jogon nem is szerezhetett tulajdont a városban, cseretelket kért, és sikerrel járt, annak ellenére, hogy a pesti tanács még a hercegprímás közbenjárásáért is folyamodott ennek megakadályozására. A háztulajdonosok az építkezés kezdetéig a már eladott ingatlanjaikban maradhattak, a terület ezután kikerült a város fennhatósága alól. A katonai parancsnok a telektömbért 4850 forintot fizetett, a mecsettemplomért és a temetőért 6000 forintot ajánlott. 1716. május 29-én a városbíró két császári mérnök kíséretében felkereste a szervitákat, hogy elvégezzék a szükséges méréseket. Június 3-án eltávolították a sírköveket, majd a katonák kiásták az alapot. Az invalidusok házának alapkövét a szerviták házinaplója szerint augusztus 2-án, reggel kilenc órakor tette le Fortunato di Prati és Johann Hölbling. Néhány emléktárgyat a szerviták vezetője is elhelyezett az alapkőben, majd megáldotta azt. A 190×190 méteres, négyszögletes alaprajzú barokk palota a párizsi invalidusház mintájára épült, de pénzhiány és a tervek állandó módosítása miatt a munka gyakran leállt. A szerviták is panaszkodtak, mert az építési területre eső mecsettemplomot nehezen lehetett megközelíteni. Regal altábornagy halála után a haditanács mindössze 2000 forintot kínált az ingatlanért, de felajánlották az atyáknak a bontott kőanyagot a kolostor építéséhez, valamint engedélyezték számukra a mecsettemplom további használatát új templomuk felépítéséig, és a lelki szolgálatot végzőknek átengedtek egy helyiséget az invalidusok házában. Prati, majd Hölbling igyekezett folytatni Magyar Művészet, 1930 Magyar Művészet, 1930