Budapest, 2016. (39. évfolyam)
8. szám, augusztus - Szántó András: KERTVENDÉGLŐK DÉLBUDÁN - Farkasrét – Vidám kerthelyiségek a temető körül
BUDAPEST 2016 augusztus 10 déglőt Krebesz József bortermelő, és „az Ör dög oromhoz” névvel illette. Tőle vette meg Gruber Emil, ekkor már saját gépkocsival, mely a villamos-végállomásnál várta a városból érkező vendégeket. És a vendégek jöttek ebédelni, társasági évfordulókat tartani, kirándulás közben pihenni és sörözni – mindenféle címen, csak hogy élvezhessék azt a „hegyvidéki” vendéglátást, amit sok városi étteremben sem kaptak meg. És persze jutányos árakon! Szabó Lőrinc is so kat járt erre baráti társaságával, sőt leendő második feleségével, Korzáti Erzsiké vel is. De talán egyedül is, hisz sok remek német vers fordítását az Ördögorom csárda nyugalmában készítette. És sokan mások jártak itt nem csak Budapestről, hisz a képeslapokat szerte a világba küldözgették – erdélyi városoktól Perugiáig, Soprontól Zentán át Rábagyarmatig. És a legtöbb lapon szerepel az aláírások előtt, hogy „e nevezetes helyről szeretettel gondolunk Rád”; vagy: „sok üdvözletet és kézcsókot küldünk az egyetemi század bankettjéről” – ez utóbbit Bige Mancika nagyságos úrleánynak Nyíregyházára. Temetnünk kell ezt a világot?! Sokan keseregnek a hegyvidéki vendéglősvilág kimúlásán, sokan fel is támasztanák, de „szakemberek” nem akarnak vállalkozni ilyesmire. Nyilván megváltozott a világ és az emberek szokásai – magyar kirándulókat már jóformán csak Nepálban, a Csomolungmán lehet látni. Azért a megfogyatkozott tavaszi-őszi kirándulók, természetjárók ma is útba ejtik az egyébként nagyon szép farkasréti-farkasvölgyi vidéket. Azt mondják, hogy ebből hazai vállalkozó sajnos nem tud megélni (?!). Pedig Ausztriában ennél sokkal kiesőbb helyeken is virul egy büfé vagy csárda – igaz, ott jó dolgokat árulnak, és nem verik át az embereket! Például nagy élményt jelentett nekünk a Puchbergből induló Schneeberg– Salamander kisvasút utolsóelőtti állomása, (az 1379 méteres magasságban lévő Baumgarten megálló), ahol a vonat mindig vesztegel kb. 10 percet. Az utasok pedig felfalják a friss, meleg lekváros és túrós buktákat, amelyeket az állomást vezető család háziasszonya és nagyobbik lánya süt két vonat érkezése között. Jól megélnek belőle! A budapesti vállalkozók ehelyett a belvárosban nyitják a 137-ik „teljesen különleges” új éttermüket, sohasem látott gasztronómiai kínálattal, majd pár hónap múlva tönkremenve továbbállnak, és átadják a helyet az új csoda-vállalkozóknak. És sem jó pörköltet főzni, sem jó buktát sütni nem tudnak, ráadásul ezeket le is nézik... ● Krebesz J. vendéglője az Ördög oromhoz (képeslap, 1924) Ördögorom csárda borozó-fröccsöző vendég-társasága (fotó-képeslap, kb.1930) Szerelem Bolondjai (fotó-képeslap, 1917)
