Budapest, 2016. (39. évfolyam)
7. szám, július - Somogyi Krisztina: A VILÁG, EGY LÉTRA TETEJÉRŐL - A 15. Velencei Építészeti Beinnálé
BUDAPEST 2016 július 34 Az oldalt szerkesztette a Budapesti Építész Kamara Az újrahasznosítás gondolata Az egyszerű, gyakran újrahasznosított ipari anyagokból való építkezés számos más kiállítás esetében is jellemző. Így a főkurátor által létrehozott nyitótermek impozáns térfalainak nézegetése során szembesülünk a ténnyel, hogy az installáció az előző biennálé hulladékaiból épült. A felszabdalt gipszkarton lapok a szárazon egymásra rakott mészkőlapok hatását érik el, az Arsenale nyitótermében a mennyezetről lelógatott fémsín „erdő” elementáris hatást vált ki. Az üzenet egyértelmű: hulladékból értékeset. Érdektelenből érdekeset. Avagy régiből, meglévőből valami újat – hogy számos további felvetés szellemiségét egy ernyő alá hozzuk, ugyanis a hagyományokhoz sokan nyúltak vissza, az anyagok, vagy technológiák újraértelmezésében látva lehetőséget a jelenkor számos problémájának orvosolására. Emlékezetes volt például két teljesen külön formálódott, lényegét tekintve szerkezeti felvetés. A Block Research Group a zürihi ETH egyetem súlyos köveket megtartó gyönyörű boltozatot láttatott. The War on Bending koncepció a kocka hegemóniája ellen érvel és látványos, súlyos kövekből épít kupolát. A másik megdöbbentő magasságú és szépségű boltozat a paraguayi Gabineta de Architectura alkotása. Az építészek a vidéken fellehető két adottságot, az olcsó helyi anyagot, a téglát és a szakképesítés nélküli kézi munkaerőt vették alapul. Ebből hoznak létre impozáns szerkezeteket. Ezt a felvetést is Arany oroszlán-díjjal jutalmazták. Semmiből valamit: a magyar elképzelés Az újrahasznosítás az anyagi és szerkezeti példákon túl a terekre is vonatkozott. A magyar pavilon æktivátorok: helyi aktív építészet című kiállítása is a terek/épületek újrahasznosításával foglalkozott, ez harmonikusan csatlakozott a nemzetközi dialógusba. Jól értelmezhető, fontos kiállítást sikerült idén létrehoznia a két kurátornak, Fajcsák Dénes egri és Fábi án Gábor budapesti építészeknek. Az El látó egy értéktelennek tartott, majdnem bontásra ítélt egri épület revitalizációja. A történet érdekessége, hogy a felújítás nulla forintból jött létre, sem pályázati, sem központi támogatás nem segítette azt. Hazai közönség számára nem kell hosszan magyarázni, hogy a válság miatt leálló beruházási kedv milyen nehéz helyzetbe hozta a fiatal építészeket. Fajcsák, jó helyi kapcsolatait kiaknázva, arra tett ajánlatot az egri önkormányzatnak, hogy 15 évnyi bérleti jogért cserébe egy értéket már nem képviselő épületet felújítanak, abban különböző közösségi funkcióknak adnak teret. Több épület közül esett a választás a vár feletti dombon, a Gárdonyi emlékház kertjében lévő, 70-es években épült gazdasági épületre. A helyiek bevonásával, pár vállalkozó csatlakozásával, intézménnyekkel összefogva, (a helyi börtön, tűzoltók, építőipari szakmunkásképző) alakult át a hely. A végeredmény egy jó léptékű, kedves, design szempontból is érdekes hely lett, amelynek földszintjén a művészeti főiskola által használt kiállítótér, a helyi borászok italait és finom kávét kínáló Ellátó nevű vendéglátóhely, az emeleten pedig az ARKT építésziroda kapott helyet. A „hulladékból valamit” elv az épületben számos helyen tetten érhető. Az építésziroda asztalai korábban ajtólapok voltak, a bakok csiszolt ablakkeretek. A korábbi beépített szekrények plafonig érő fa szerkezetei térelválasztóként, installációként, de még festőállványként is szolgáltak már. A kiállítótér álmennyezete régi neonlámpákból készített sorozat, érdekes kompozíció. Itt is és a bejárati folyosón lévő támogatók falánál is (a lámpaarmatúrák végelemei) a sorozat esztétikai elemmé lesz, átlényegül a összhatás. Az építészek elmondása szerint a munkában a fiatal villanyszerelőkkel, festőkkel és asztalosokkal volt a legizgalmasabb a közös folyamat, ők sokat tanultak az építészekkel együtt végzett kreatív munka lehetőségeiből. Kifejezetten euforikus volt a rabok beszámolója: akár a börtön műhelyében, de még inkább a helyszínen végzett tevékenységük kapcsán az értelmes munka fontosságáról beszéltek azokon a videókon, amelyek a Velencei Biennálé pavilonjában is láthatóak. A pavilon megjelenése A kiállításon ugyanis magán a folyamaton és a résztvevők történetein van a hangsúly, nem pedig a végeredményen. Ez a döntés nem volt könnyű, számos fejtörést okozott: elsőre kissé ellentmondásosnak tűnt az alkotók számára is, hogy egy nulla forintból létrejött közösségi munka Olaszországban több mint 20 millió forint ráfordítással valósuljon meg. Szintén nehézség, hogy az alapvetően hulladék-újrahasznosítású design felfogást hogyan lehet átültetni egy olyan helyszínre, amely minden radikális témafelvetés ellenére látványos kiállításairól híres. Végül, összetett feladat volt magának a projektnek a láttatása: hiszen az egri Ellátó felújított állapotában Pihenőpad és megidézett egri kert a magyar kiállításonÚjrahasznosított C-profilok és gipszkarton elemek az Arsenale nyitótermében A Gabineta de Architectura díjnyertes felvetése
