Budapest, 2016. (39. évfolyam)
7. szám, július - Somogyi Krisztina: A VILÁG, EGY LÉTRA TETEJÉRŐL - A 15. Velencei Építészeti Beinnálé
BUDAPEST 2016 július 33 Az oldalt szerkesztette a Budapesti Építész Kamara Az idei megmérettetés hívószavát a friss Pritzker-díjas Alejandro Aravena fogalmaz ta meg. Jelentés a frontról című felszólítását sokféleképpen értelmezték: így a magyar pavilonban æktivátorok, helyi aktív építészet címmel látható kiállítás, amely egy elhagyott épületet tölt meg élettel. A budapestiek számára ez a hozzáállás jól ismert: a romkocsmák, a Corvin harmadik emeletén működő Müszi vagy a Rákosliget Maros Mozi csak pár példa arra, hogy az elhagyott házakban még sok a tartalék. A Velencében rendezett kiállítás két központi helyszínen sűrűsödik: a Giardiniben, nemzeti pavilonokban, illetve tematikusan, az Arsenale volt ipari csarnokaiban, a főkurátor szervezésében. Velencében hatalmas közlési vágy érzékelhető és erős szándék is a jelenlétre, az építészetről szerezhető intenzív, közös élményre. A kiállítás tematikáját egy fiatal chilei építész adta, aki a lakók életéhez rugalmasan alakítható, kis léptékű szociális lakórészek tervezésével vált híressé. Személyének kiválasztása önmagában is jelzi, hogy nem látványos gigaberuházásokra, magamutogató építészeti csodákra teszi ma a szakma a hangsúlyt. Nem mindig volt ez így, a 2000-es évek környékén még a legnagyobb, legmagasabb, legdrágább, legszokatlanabb épületek és a legnagyobb sztárok mustrája volt a velencei is. És ha a szemnek első pillanatban gyönyörködtető is volt a sok szép ház, hamar „jóllakott” vele az ember, de utána komoly hiányérzet maradt benne. A spanyol pavilon Az idei mustrán szinte már az számított feltűnőnek, ha a néző épületeket láthatott. Érdekes módon a kiállítás nagydíját, az Arany Oroszlánt, pont egy ilyen pavilon, a Spanyolok „Befejezetlen” című megjelenése kapta. Aki azonban megnézi a bemutatott anyagot, feltehetően egyetért a zsűrivel. A térképzés fő alkotóelemei a szerelt szerkezet fémprofiljai, (nem szofisztikált, hanem nagyon is hétköznapi anyag), amelyek hol függőlegesen, hol vízszintesen tagolják a teret, installálják a képeket. A munkák közös vonása, hogy mindegyik a válság kiábrándító valósága után született, így annak tanulságaiból építkezik, mindegyik kis léptékű épület gazdag történeti környezetbe beágyazódva. Iñaqui Carnicero és Carlos Quintáns építész kurátorok 55 alkotást és 7 fotósorozatot választottak ki az elmúlt évek kínálatából, további 12 műre egy meghirdetett nyílt pályázatnak köszönhetően találtak rá. A Reporting from the front felhívás a spanyolok számára tehát a fiatal generáció éppen ma jellemző gondolkodásának bemutatását jelenti. Megdöbbentő, hogy milyen mennyiségben tudtak bemutatni jó épületeket: az építészet ilyen magas általános színvonala és a környezethez és az időhöz való viszonyulásuk érzékenysége nagyon meggyőző. A 15. Velencei Építészeti Biennálé Somogyi Krisztina Az építészetről nemcsak épületek, konkrét épített alkotások vagy tervek kapcsán alkothatunk képet, hanem a környezetre vonatkozó gondolatokon keresztül is. A 15. Velencei Építészeti Biennáléról szóló beszámolónk is sokkal inkább szemléletmódok megidézése, mintsem építészek és épületek felsorolása. Maga a kiállítás is ilyen. Tematikus összegzése annak, ahogyan a világ különböző táján élő építészek gondolkodnak az építészetről és az építész szerepéről. A VILÁG, EGY LÉTRA TETEJÉRŐL A magyar pavilon bejárata, a nagy sikerű vízvételi lehetőséggel fotók: Sulyok Miklós, Somogyi Krisztina Az idei Arany Oroszlán díjat a spanyol pavilon kapta A spanyol pavilon nyitóterme
